KissEmese

Énvagyokajani esete az útlezárással

Kis hazánkban gombamód elszaporodtak az énvagyokajani emberek. Mellényüknél csak az egójuk nagyobb, amit hatalmas önérzet, sikeres(nek hitt) online élet, jól fizető munkahely és némi suska növel a végtelenségig. Terpeszkednek kávézók teraszán fontos embert játszani, mobillal a fülükön rohannak az utcákon, mintha tényleg dolguk lenne és repesztenek az utakon lízingelt, vagy kintről behozott és feltuningolt autóikban…. Tovább »

“Annyit súgott a nyakamba, hogy ha jó leszek nem lesz bajom…”

fotó Két lány. Két történet. Két szívszorító pillanat. És a tény: bárkivel megtörténhet!    “Huszonévesen a barátaimmal béreltem közös lakást egy kisváros panelrengetegének közepén. Életem első önálló otthona volt, amit már nem a szüleim finanszíroztak.Igazi szabad élet volt. A főbérlőnk, egy 50-es kedélyes fószer nem kötött bele semmibe, egyszer egy hónapban jött, elszámoltunk, viccelődött, elment…. Tovább »

Leprás vagyok talán?

Én nem tudom, talán bebüdösödtem az utóbbi időben. Vagy talán van valami olyan negatív az aurámban, amit egyesek látnak (csak én nem).Esetleg rosszul bánok a gyerekeimmel, ezáltal rossz példát mutatva másoknak. Nem tudom.Az azonban biztos, hogy valami van. És nem, hetek óta nem ettem halat, hagymát, nem pacsuliztam, és fürdök is rendesen, tehát pumaszagom sincs.Mégis… Tovább »

“A párom soha nem nyúl a mellemhez”

Számomra is meglepő módon előfordul, hogy írtok nekem. Ez mindig nagyon nagy öröm. Szeretem, ha egy posztom gondolatokat indít el bennetek, vagy, ha saját történeteteket írjátok meg. Ezeket kérésre meg is szoktam jelentetni, hogy segítsek velük, vagy csak okulásul. Most egy leányzótól kaptam levelet , nevezzük Diának, aki kendőzetlenül leírta, milyen gondok merültek fel otthon a… Tovább »

Dugulj már el kisfiam!

Drága szerelmetes kisfiam! Szeretlek! Isten látja lelkem, nagyon szeretlek. Szeretlek, mikor hajnalok hajnalán fejbe dobsz egy könyvvel, s eldúdolgatod a Boci-boci tarka kezdő sorát. Anyai keblem esküszöm büszkeségtől dagad, bár talán a szememre ragadt csipától ez nem látszik annyira.Te vagy a szívem egyik csücske, mikor a kávémat rám öntöd, vagy a cukrot borítod ki, esetleg a… Tovább »

Rumcájsz szemöldöke, egy kecske lába no meg én

Nem tudom, lányok, ti mikorra szoktátok időzíteni a nagy generált. Azt, amire minden nőnek szüksége van. Fiatalként ritkábban, az idő múlásával gyakrabban.Azt, ami után a tükörbe nézve elégedetten bólintatok: ezzzazz kisanyám!  Én régen a hétfő délelőttöket szántam erre. Mikor a kislányomat leadtam a bölcsibe, majd az oviba, nekiálltam a nagytatarozásnak. Manapság, hogy ketten csivitelnek itt folyamatosan,… Tovább »

Na, kidobod akkor a cicit kisanyám?

– Figyu, hmm, most ezt inkább kihagyom! – mondtam egy meleg júliusi éjszakán a fiúnak, aki ilyen kedvesen invitált etyepetyére a discó háta mögé. 17 éves voltam nagy szájjal, nagy önérzettel és nagy, megingathatatlan elvekkel. Nem szerettem magam füttyre dobni. Többre tartottam önmagam annál, mint, hogy a falnak támasztva, szoknyát felhajtva pucsítsak egy kanos kis… Tovább »

Skála kópé, Süsü, Oli úr meg a többiek. – Retró teszt újratöltve

Olyan melegek voltak a napokban, minden épkézláb gondolatot kiégettek a fejemből. Ma aztán beugrott, olyan régen volt már teszt. Legyen megint retró. Ezúttal azonban nem a szokásos, mit látsz a képen játékra invitállak titeket. Más típusú kérdéseket állítottam össze nektek.    Mehet a menet? Hajrá!     Remélem tetszett. Ha igen, megtennéd, hogy megosztod? Nagyon köszönöm!… Tovább »

Egy férj üzenete minden nőnek és férfinak

Minden médiából, minden közösségi oldalról árad felénk a mantra, hogy higgyünk magunkban, fogadjuk el magunk, szeressük magunk. Akkor is, ha vannak hibáink, ha a tükörből nem az az ember tekint vissza ránk, akit látni szeretnénk ott. Akkor is, ha a fülünk csálé, az arcunk ráncos és felcsúszott az elmúlt években jó néhány kiló.   Szeressük… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!