KissEmese

Mit tegyek, ha megtámadnak?

önvédelem-illusztráció

Húsvét alkalmával összegyűlt a család, beszélgettünk erről-arról. Egyszer csak unokatesóm, aki fő-fő városunkban lakik elmesélte, hogyan keveredett összetűzésbe egy csövessel a metróban.
Történt, hogy békésen álldogált, fülében a fülhallgatóval, mikor hátulról valaki keményen megütötte a vállát. Meglepetten és dühösen hátrafordult, kikapta a fülest. Ekkor már látta és hallotta, hogy egy csöves üvölt neki:
– Nem hallod, te! Adj már egy kis pénzt, vagy egy rohadt szál cigit!
Unokatesómat elkapta az ideg, és mivel nem egy ijedős csaj, visszatámadt!
– Na azonnal takarodj el innen, mert neked megyek! Mit képzelsz magadról! Tünés!
Olyan határozottan lépett fel, hogy a csöves végül eltakarodott. Én bevallom, lefagytam volna, és bár nem adok pénzt, nem mertem volna visszaszólni.
A mi lépcsőházunkban fényes nappal támadtak meg egy idős, alacsony, madárcsontú kis nénit, aki jóhiszeműen beengedte maga után az ajtón a fiatalembert, aki cserébe lecsapta és kirabolta. Kijött a rendőrség is, mindenkit kihallgattak. Hozzánk is bekopogtak, engem is kihallgattak, tisztára, mint a filmekben…de persze senki nem látott semmit, és a tettes nem lett meg.
Én viszont már előtte is rettegtem a sötétben mászkálni, most meg már alig merek. Mikor délutános műszakból megyek hazafelé, mindig a kezembe veszem a kulcscsomómat, méghozzá úgy, hogy a kulcsok kiállnak az ujjaim közül! Bár ütni se tudok, azért mégis ad némi kis biztonságérzetet.
Félek. Félek, hogy egyszer megtámadnak 100 ft-ért, és többé nem megyek haza. Féltem magamat, de érdekes, még jobban a lányomat, hogy anya nélkül kell felnőnie!
Paranoia? Lehet. De jobb félni, mint megijedni, szól a mondás!
Nem hiszem, hogy újdonságot mondok azzal, egyre nagyobb a bűnözés, elszaporodtak a rablásos támadások.

Íme ismétlésképpen néhány tipp, mit tegyünk támadás esetén:
– Mindenképpen próbáljunk időt nyerni! Inkább magunkat védjük, mint értékeinket!
– Kiáltsunk, hangoskodjunk! (Még egy tanács: sose azt kiáltsd, hogy “Segítség!” hanem azt, hogy “Tűz van!”
Az emberek kimennek, ha tűz van, de ritkán, ha segíteni kell.) A legtöbb támadó maga is fél a tett elkövetése közben, ha mi nem átlagos módon reagálunk, akkor elbizonytalanodhat, megzavarodhat, ezzel pont hozzájutunk a kellő időhöz. Eset leg el is menekül!
-Ha a táskádat kérik, ne add kézbe, dobd el messzire! Aztán uzsgyi!
– Ha mégis fizikai támadás ér minket,a herére irányzott rúgással, ütéssel, szemét támadva leszerelhetjük támadónkat, vagy ha tenyérrel az orrára vágunk egy hatalmasat. Mindenképp próbáljunk higgadtak maradni!
– Ha kiszabadultunk, futás!

Hangosan, bátran lányok! Védjük magunkat! Az sem árt, ha lapul a táskában gázspray!!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!