KissEmese

Kegyetlen pofon: megint elvetéltem???

terhessegi_teszt

 

Van az úgy, hogy vársz valamire….vágysz valamire…aztán az a valami épp csak a kezedbe kerül egy pillanatra, majd ki is csúszik belőle és a nyomában szomorúság és üresség marad!
Ezt éreztem én is, mikor az ősszel épp csak pozitív lett a terhességi tesztem, aztán máris elment a kis zigótám.
Azóta rengetegszer próbálkoztunk, de semmi…

3 héttel ezelőtt újabb tesztet csináltam, mert nem jött meg időben. Tüneteim nem voltak ezért igazából nem számítottam semmire, mert én nagyokos azt hittem én úgyis azonnal TUDNI fogom, ha megfogant bennem az új élet!
Hát a teszt bizony nagyon is egyértelműen pozitív lett!
Egy hétig nem mondtuk el apukámon és a közvetlen kis főnökömön kívül senkinek. Utána is csak nagyon kevés embernek, mert valahogy nem tudtam elhinni, hogy ez a zigótácska most rendben van. Bennem élt a félelem, mert kísértett az őszi vetélés. Úgy csináltam, mintha nem lenne semmi.
Nem hittem benne.

Eltelt két hét, mire reménykedni kezdtünk, hogy ez a terhesség most megmarad. Bár orvoshoz nem mentem el, mégis egyre biztosabban kezdtük el tervezni a jövőt.

nogyogyaszat-vagott

Kicsivel a 6. hét letelte után kedden mentem el orvoshoz.
Indulás előtt fél órával az utolsó pisilésnél folyni kezdett belőlem a vér.
Reszketve néztem, nem hittem el, hogy már megint!
Görcseim nem voltak, elmentem az orvoshoz.
Az ultrahang egyértelmű szép petezsákot mutatott jó helyen, az orvos arca mégis komor volt. Elküldött felöltözni…

Komor hangon közölte, nem lát semmit a petezsákban, menjek be az ambulanciára, ott majd még egyszer megnéznek.

Félkómában hajtottam el….az agyam teljesen üres volt…

Ott újabb ultrahangon megkérdezte a főorvos akarok-e szülni?
– Persze! – válaszoltam.
– Ne nézzen így, nem mindenki akar! – mordult rám, aztán szó nélkül kiküldött! Nem mondta, mit látott a monitoron.

A vizsgálóban még egyszer megvizsgált…tyúktojásnyi..jó környezet…barnás vérzés. Ennyit értettem.
Felöltöztem.

images

Aztán közölték, hétfőn fekhetek be műtétre, intézzek labort, EKG-t, altatóorvost.
Csak néztem. Erre elmondták még egyszer, majd mivel nem reagáltam, még egyszer.
Eltámolyogtam a kartonozóba, fogalmam sincs, hogyan.

Sírtam…erre emlékszem…aztán kiürült megint az agyam.

Otthon miután tájékoztattam a páromat, csak néztem a plafont. Aztán levelet írtam egy szülésznőnek, akinél kedvesebbel még sosem találkoztam, hátha ő tud valamilyen magyarázatot adni a történtekre. Mert a legrosszabb az volt, azt sem tudtam, mi történt. Nem értettem.

Hirtelen már nem voltam boldog kismama…megint…

Ezután két nap alatt elolvastam mindent a témában. Tudom, mi az a tágítás, laminária, miért kell befeküdnöm…
De valahogy a tagadás fázisába léptem…nem hiszem el, hogy nincs bennem magzat!
Makacsul ragaszkodom ahhoz a gondolathoz, hogy hétfőn az utolsó vizsgálaton meghalljuk a szívét!
Tudom, csalóka, veszélyes…de nem vagyok képes elengedni!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Köszönöm Betti!Az jól jön most nekünk!

  2. Rácz Betti says:

    Emese! Szeretettel gondolok Rád, Rátok! <3


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!