KissEmese

Küzdelem kóma után

04_felarc

Most, hogy M. Schumacher állapotáról ilyen sokat olvasni, hallani, akaratlanul is eszembe jutott, mennyit küzdöttünk mi, mikor apu volt hasonló helyzetben 4 évvel ezelőtt.
Kíváncsi is voltam, vajon hogyan fogják beállítani a híres autóversenyző állapotát, szépítenek-e a laikusok számára rajta.

Örültem, mikor néhány napja hallottam, hogy a tv-ben nyilatkozott egy orvos, miszerint 20 kg-ot fogyott, csak a szemével kommunikál, rengetegszer visszaesik az alvás állapotába, és már az is nagyszerű eredmény lesz, ha sikerül 3 hónap múlva felültetni.
Örültem, hogy halandó embernek állítják be, és nem szuperhősnek. Mert hiszen ő is ember, csak  jobbak a lehetőségei, ami rengeteget számít, de azért az agy működését nem befolyásolja.
Nem tudom milyen az ő pontos állapota, de abban biztos vagyok, mindent megtesznek érte. És miközben őszintén minden jót és nagyon sok sikert kívánok neki a hosszú rehabilitációhoz, felidézem, mi mivel küzdöttünk meg 4 évvel ezelőtt,mikor apu felébredt.

Közel 5 hónapos fekvés után felfekvések garmadájával néztünk szembe, amik rettenetesen fájdalmasak, állandó kötözést, fertőtlenítést igényelnek.

maxresdefault
Apu is rettenetesen sokat fogyott, mivel csak pépes étel jutott a szervezetébe egy csövön keresztül. Olyan volt 54 évesen, mint egy csontváz…az arca nagyon öreg lett!
Kezdetben pislogással beszélgettünk: egy nagy pislogás igen-két pislogás nem. Később kiderült, apunak erős és tartós kettős látása maradt, ami már sosem fog helyre jönni.
A nyálát nem tudta nyelni, állandóan csorgott végig az állán, és folyamatosan szívni kellett a torkából is-gége kanült kapott, emiatt a beszéd lehetősége is megszűnt egy időre. Később ezt leragasztottuk, majd hosszú hetek múlva kivetettük.
Táplálni gyomor pegen keresztül tudtuk.

images

Természetesen állandóan mozgattuk, forgattuk, pelenkáztuk.
Aki nincs ebben benne, el sem tudja képzelni, mennyi mindent kell csinálni egy ember mellett aki mozgásra képtelen. Tényleg 24 órás munkát igényel.
Az apróbb dolgoktól kezdve, mint amilyen az orrvakarás, evés, a mozgatáson, tisztításon, kötözésen át a nyálszívásig leírni is lehetetlen.
Az izmok a hosszú fekvés alatt teljesen elsatnyulnak, még a fej elfordítása sem megy, nemhogy felemelni a kezet, a lábat, vagy felülni. Minden izmot újra kell erősíteni ami nagyon sok és kemény munkát igényel!

Apunak lefittyedt a lábfeje, bizonyos inak megnyúltak, folyamatosan feszítettük hátra, hogy kicsit javuljon a helyzet.
Emlékszem mindezek mellett mekkora trauma volt, mikor egy este édesapám megkérdezte, ki vagyok én, és ő miért fekszik az utcán…
Megbirkózni a rengeteg munkával a beteg mellett, s közben azon rettegni, egyáltalán ép eszű maradt-e, borzalmas.

Minden nap imádkoztam, nem számít, ha kerekesszékben marad, de legyen tiszta a tudata!

Nem adtuk fel, a húgommal felváltva ápoltuk, gondoztuk.
Találtunk szervezetet akik biztosítottak ápolókat, ők házhoz jöttek sebet kötözni minden nap, s közben emberséggel rengeteget segítettek. Örökké hálás leszek nekik.
S közben: Torna…torna…torna.
Aztán az első sikerek: apu kicsit felemelte a kezét!
Aztán már a szájához tudta csúsztatni, később az orrát is meg tudta vakarni!
Emberfeletti kitartással apu újra megtanult felülni, s aztán segítséggel felállni!

Nem tudom szavakkal leírni azt a borzasztó nagy erőt és sok munkát ami ahhoz kell, hogy egy ember több hónapnyi kóma vagy súlyos agysérülés után felálljon. MINDENKINEK csak szívből gratulálni tudok, akinek ez sikerült, s a családjaiknak is,akik ebben segítséget nyújtanak.

Apu most 4 év után önállóan járókerettel jár, magáról tökéletesen gondoskodni képes, sőt gyakran vigyáz a kislányomra is!
Bár a lábfejét csapja, mert az inak nem jöttek helyre, a térde hátra bicsaklik járás közben, és erősen kettőt lát, azért mi végtelenül boldogok vagyunk!
Ő azonban napról-napra dolgozik, hátha egy nap leteheti a járókeretet.

DSC00347

Állapotát csak felületesen érintettem, egy regényt is tele lehetne írni a küzdelmeivel, de most csak éreztetni akartam, mi vár Schumacher-re.
Szorítsunk neki, s kívánjunk erőt és kitartást.
És nem csak neki, hanem mindenkinek aki ezt a küzdelmes utat járja!

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kedves Éva!
    Őszintén remélem,hogy pozitív változás történik az Önök esetében is,mint nálunk.Furcsa jószág az emberi agy,sok mindent nem tudunk még róla.Az én apukámat is eltemették,nem is egyszer,sőt kerek-perec megmondták,hogy nem éri meg az unokát,akivel akkor voltam várandós.Most mégis vígan vigyáz rá!Az Ön lánya még fiatal,reménykedni pedig mindig kell!Minden jót,és kitartást kívánok!

  2. Éva Kistaj says:

    Sajnos én is megtapasztaltam az orvosokkal hasonlókat.A lányom Meningióma műtéten esett át és már gyakorlatilag mindent tudott,csak beszélni nem(gégekanül miatt),mikor alig két héttel három agyműtét és kanül műtét után levitték a fertőző osztályra,minden könyörgésem ellenére és megfulladt.Lassan kilenc hónapja éber kómában van,ebből 5 hónapja itthon ápolom.Az egyik intenzíves doktornő azt mondta nekem,kár a kórházba járnom,inkább temetésre gyűjtsek.Vannak ennél cifrább hangfelvételeim is.Az ő hibájuk és még nekik áll feljebb.A fényképen látott decuk nekünk is megvoltak.Szerencsére vannak lelkiismeretes orvosok is és mentősök,akiknek sokat köszönhetek.A lelketlen pénz sóvároknak pedig,csak azt kívánom hogy egyszer ők is a másik oldalt ízleljék meg.34 éves még csak és naponta látom,mennyit szenved.ÉN HISZEK A GYÓGYULÁSÁBAN!

  3. Nem tudok mást mondani: Őszinte részvétem! Ez nagyon szomorú és ha nincs válasz a miértre, nem múlik a düh és a gyász! Sajnálom!

  4. dazsuzsa says:

    Ha nem velünk történik, nem hiszem el! Szegény húgom már nem él. Itt egy levele, amit a betegjogi képviselőhöz írt. A dátum benne van, de azóta sem kaptunk értesítőt, hogy mi történt (pedig megígérte).
    “Tisztelt Dr. Munk Julianna!
    Alulírott …… Anikó (szig.sz: cím: 1048. Bp., Szabolcsi Bence tér) az alábbiakban szeretném ismertetni Önnel az elmúlt 2 hónapban velem történt eseményeket.
    2011. 10. 07-én és 14-én Bronchoscopia-t végeztek rajtam a Korányi Kórházban. Tüdőrákot diagnosztizáltak és 3-6 hónapot jósoltak az életemből a családtagjaimnak, majd később nekem. A rossz leleteim miatt kemoterápiát sem adtak, valamint a kórházból is csak a végstádiumban akartak haza adni. A diagnosztizálástól kezdve alternatív gyógymódokat is alkalmaztam. A leleteim javuló tendenciát mutattak, ezért 10. 28-án Bánkúti doktornő rábeszélésére megkaptam az első kemoterápiás kezelést.
    11. 04-től 24-ig otthonomban gyógyulgattam és kezeltem magam nővéreim segítségével. 11. 24-én visszamentem a Korányi Kórházba, elvégezték a kontrollvizsgálatokat, és a röntgenfelvétel és vérkép erős javulást mutatott. Kértem Bánkúti doktornőt, hogy az ünnepek után kapjam meg a 2. kemoterápiát. A doktornő és főnöke Dr. Ostoros Gyula főorvos órákon át terrorizáltak lelkileg a kicsi unokámat is emlegetve,
    „milyen karácsonyt akarok én? – kemoterápia nélkül nem lesz semmilyen, mert addigra úgy is meg fogok halni! ” ,
    valamint telefonon a családtagjaimat /-férjemet, nővéremet – „hogy tudnak elszámolni a lelkiismeretükkel, ha meghalok” és nővéremnek olyan ajánlatot tett, hogy akkor legyen mindkét kezelés, ill. fogadást kellett kötnie ,hogy mikor halok meg/.
    A javuló leletek és az alternatív kezelés miatt elutasítottam a további kemoterápiát. A főorvos egy szelet sütit ajánlott, ha engedem magam megszúrni, és elfogadom az ajánlatát, de én köszöntem, de továbbra sem kértem, a doktornő pedig közölte, hogy „legszívesebben megforgatná a hasamban a nagykést”. Ezért elutasították a további kontrollvizsgálatokat, „hacsak meg nem változik a véleményem”, egyébként mehetek az eddigi „kuruzslóimhoz”. A doktornő fontolásra vette nővérem elleni feljelentést .
    2011. dec. 01-én az Újpesti SZTK Tüdőgondozóban /hiába mentem el/ nem végezték el a kontroll vizsgálatokat. Dr.Csontos Éva főorvosnő /aki véletlenül -és nem tudta hogyan- megkapta a kórházi zárójelentésemet az elutasított kemoterápia tényével / ugyan olyan hangvételben, rendkívül ellenségesen és megalázóan közölte, hogy nem hajlandók a továbbiakban vizsgálni, hanem térjek észhez erről az óvodás szintről és menjek vissza a Korányi Kórházba kemoterápiára, amire én NEM-et mondtam.
    Kérném szíves segítségét abban, hogy ezek után hol kaphatom meg a minden állampolgárnak kijáró ellátást /hova mehetek ezek után kontroll vizsgálatokra/! Szeretném, ha velem is legalább olyan emberségesen bánnának, mint azokkal az embertársaimmal, akik hajlandók alávetni magukat a kemoterápiának.
    Budapest, 2011. december 06. Köszönettel: ” idézet vége!

    Utána elment a IV.ker.-i SzTK-ba, de onnan is elhajtották azzal, hogy nem foglalkoznak vele,jöjjön mrg az esze és kemózzon, menjen vissza a kórházba.

  5. László Berczik says:

    Furcsa történet!
    2008 koratavaszán édesanyám un. agyi infarktust (embóliát) kapott. Miskolcon, a Diósgyőri kórház idegosztályán kezelték,négy nap múlva újra beszélni, majd járni is tudott.Hazajött, jó kedvű volt, járóbottal naponta többször közlekedett, 15 lépcsőt tett meg le-fel, ennek határozottan örült is. Júliusban újjabb embóliát kapott, megint a diósgyőri kórház idegosztályára került,néhány nap múlva megint járt, beszélt, majd a kórház rehabilitációs osztályára került, ahol járókerettel, majd bottal, egyre többet járt, mozgott, olvasott, és készült hazajönni.
    Néhány éve fontos “tartozásunk” volt, egy távoli rokonunk felé, akinek megígértünk egy kirándulást, hegymászást egy szomszédos országban.Anyu jelezte, hogy most menjünk el, amig ő a rehabilitáción van, mert őt itt ellátják, négy nap múlva hazajövünk, akkor hazajön, és minden visszakerül a rendes kerékvágásba.19 éves unokája, lányunk, úgyis naponta bejár hozzá, tehát, nem lesz semmi baj.
    Két nap múlva, éppen egy 2000m. magas hegy oldalában szólalt meg a telefon. Lányunk hívott, elmondta, hogy a nagyanját átszállították Miskolcon a Megyei Kórházba, ahol AGYMŰTÉTET FOGNAK VÉGREHAJTANI RAJTA!!!!!!!!!! Kirándulás végetért, 450 kilóméteres gyors autózás, négy órás schengeni határ-tortúra után megérkeztünk Miskolcra, ahol édesanyám elő volt készítve a műtétre. Nem volt orvos, aki felvilágosítást adott volna, hogy MIÉRT?!?!
    Anyu viszonylag jókedvű volt, de ő sem tudta, miért kell ez a műtét.
    Műtét után is kommunikált, derült azon hogy kopasz. Éjszaka pihent, reggel, vele voltunk, reggelizett, remélte, hogy nemsokára hazajön.
    Az osztályon senki nem volt hajlandó közölni, hogy miért volt szükség erre a műtétre.
    Erélyesebb érdeklődésemre, két kigyúrt beteghordozó közölte velem, hogy “szívesen szétverik a pofámat, hiába vagyok ilyen “nagyképű” egyetemi tanár”.
    Másnapra édesanyám kómába esett. Intenzív osztály, megfigyelő, majd két hónap vegetálás.Táplálás-csövön! Szemmel való kommunikáció, és semmilyen magyarázat arra, hogy miért volt szükség a rehabilitáció megszüntetésére, miért volt szükség a műtétre, miért kellett két hónapig szenvednie. A műtétet végző orvos a műtét után másnap szabadságra ment. Amikor visszajött Anyu még élt. A doktorúr szorgalmazta, hogy vigyük haza, vagy valahova akárhova. A műtét szükségességét homályos magyarázatokkal indokolta. (Biológia-kémia tanár vagyok.)
    A másik kórház, ahol a rehabilitációs osztályon bíztató reményekkel hagytuk édesanyámat nem tudott érdemi magyarázatot adni, miért szállították át. Nem derült ki az sem, ki volt a kezelőorvosa az említett rehb.osztályon.
    2008 október elején volt a temetés.
    MIÉRT.

  6. Zoltan Papp says:

    egyetértek a leirtakkal mivel mekem is sajnos részem van hasonlóval. fimnak aki jelenleg 35 éves 8 éve megállapitották, hogy gerincvelő rosszindulatú daganata van. szinte azonnal Budapesten az Amerikai úti idegsebészeten megműtötték, majd két hét múlva ismét. a Nyári professzor Ur vezetésével mindent elkövettek, de szinte mindene teljesen lebénúlt. Budakeszin a Rehabiltációs intézetben elérték, hogy kerekes székben tudott űlni és a kezét ha erőtlenűl is de tudta mozgatni. óriási akaraterővel eljutott oda, hogy járókerettel nagyon lassan 8-10 métert meg tud tenni. természetesen le lett százalékolva, rokkant ellátásban részesűl. sikerűlt egy olyan munkát is találnia ahol kerekes székben számitógépet kezelve dolgozik. nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem minden esetben találkozik az ilyen sérült segitő készséggel és jóindulattal. ez év május 4-én felülvizsgálatra kellett mennie Debrecenben az Erzsébet utcai felülvizsgáló intézetbe, ahol igen furcsa dolog történt. a felülvizsgáló doktornő egyszerűen nem hitte el a fiam állapotát, nem hitte el ,hogy nem tud kiszállni a kerekesszékből és nem tud felfeküdni a vizsgáló asztalra. próbálta a nyakát mozgatni igen nagy fájdalmat okozva ezzel. a reflex kalapácsot mozgatta a lábán amivel ideggörcsöt idézett elő ami sajnos nála nagyon gyakori. ezt is hitetlenkedve fogadta. hiányolt egy legfrissebb leletet, ami valóban kimaradt, de 2 órán belűl pótoltuk. még azt megjegyzem, a nyakán, a hátán tehát a gerincén jól láthatók a műtét nyomai. itt véget ért a vizsgálat, és akkor döbbentünk meg mikor megkaptuk a határozatot. nem változott ugyan a rokkantság mértéke de a fiam 2015 januárjára vissza lett híva ujabb felűlvizsgálatra, mert a leletek, a kórházi a rehabilitációs leletek, a gerincén látható műtéti hegek ellenére azt állapitotta meg a felűlvizsgáló bizottság, hogy nem is volt gerincvelő rosszindulatú daganat,nincsenek is fémekkel összefogatva a csigolyák, neki jóindulatú pajzsmirígy daganata van . nem vagyok orvos, de nem tudom felfogni, a gerincvelőt hogy lehet pajzsmiríggyel keverni. ezzel a megtörtént esettel csak azt akarom érzékelni, amíg eggyes esetekben és helyeken- ide sorolom az idegsebészeti klinikát is mindent elkövetnek, hogy segítsenek a betegen, sajnos a betegnek ilyen esettel is szembesűlni kell.

  7. Melinda Székely says:

    Igen én nem voltam szerencsére ilyen helyzetben, hogy lássak ilyet a családomban, de ilyesmire gondoltam. Sok ember csodáról beszél, meg kitartástól, csak ebben az esetben ezeknek a szavaknak teljesen más értelmet kap a jelentésük. Én is kívánok kitartást és erőt az egészhez, neki és a családjának, a családnak egy picit talán könnyít a helyzetén a nagyon jó anyagi körülmény, mert nem nekik kell ezt a sok fárasztó munkát a beteg körül végezni!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!