KissEmese

Megtámadtak a nők, mindenki csak nézte

6.2.bizalom02

Kisvárosi lány vagyok. Veszprém megyei bányászvárosból származom, ahol az én gyerekkoromban távolról sem volt ismert a bűnözés, legalábbis nem volt mindennapos.
Gyerekként és tiniként soha nem támadott meg senki, nem is fenyegetett meg. Nem löktek meg, nem raboltak ki, nem kellett sötétben félnem az utcán.
Tudtam ugyan, hogy vannak városok, ahol másképp van, de nem foglalkoztam vele.

15 éves voltam, mikor édesapám bejelentette, Székesfehérvárra költözünk, mert ott kapott munkát, és a nagymama is közelebb van.
Rémálomként éltem meg! Végre összegabalyodtam a ” nagy szerelemmel ” , s most elköltözünk!

Apu figyelmeztetett, hogy a nagyvárosban új dolgokkal is találkozhatunk, ami számunkra ismeretlen lesz, de nem pont arra gondoltam, ami aztán alig egy hét után megtörtént velem!

Kollégista voltam, minden pénteken hatalmas batyuval hagytam el Tapolcát, ahová gimnáziumba jártam. Hulla fáradtan kászálódtam le a buszról, s az automatából vettem 2 dl üdítőt. Közben ámulva néztem, mennyi roma nyüzsög a buszpályaudvaron. Egyik sarokban itt a piros-hol a pirost játszottak gyanútlan emberekkel nagy pénzben, (bizony akkoriban, 20 éve ezt még tehették) kicsit arrébb pedig nagydarab roma nők fogtak közre egy férfit. Azt hiszem nem kell leírnom, mire készültek.
Az utasok zombi arccal, fátyolos szemmel közlekedtek, nem néztek semerre, csak előre, csak a saját dolgukkal törődtek. Néhány hónapnyi ottlét után én is megtanultam, jobb, ha a fehérvári pályaudvaron csak magával foglalkozik az ember lánya, de akkoriban ezzel még nem voltam tisztában.

Gyanútlan ” turistaként ” az aprómat számolgattam, mennyi kell a buszjegyre, mikor hirtelen előttem termett 3 jól megtermett roma nő, meg egy kisfiú, és pénzt kértek tőlem.
Ártatlanul mondtam, nincs pénzem. ( Istenem, tényleg, mennyire kis naiv ártatlanka voltam )
Erre villámgyorsan mozdultak! Az egyikük a táskámban kezdett kutakodni, a könyvtári könyveimet akarta, a másik a kezemről a bizsukat tépkedte, a harmadik pedig pörölt velem, hogy nyilván van pénzem, hiszen üdítőt iszok -mutogatott vádlón a műanyag pohárra, amiben még lötyögött egy korty szörp.
A kisgyerek csak bámult, én meg nem győztem kapkodni a holmim után.
Aztán a nők hirtelen úgy ítélték meg, nem érem meg a fáradságot, és nincs mit elszedni tőlem, hát odébb álltak. Előtte viszont még búcsúzóul mindegyik belém rúgott egyet, s a gyerek még felém is köpött, mintha valami haszontalan szemét lennék.

Mindezt elég hangosan, mégsem jött oda senki, hogy segítsen, vagy közbeavatkozzon.

Teljesen ledöbbentem, csak bámultam. Kis vidéki lánynak bemutatkozott a nagyváros, a romák és a közöny.
Remegtem, s alig hittem el, hogy mindez megtörtént velem fényes nappal, rengeteg ember között. Oda sem nézett senki!
Lerogytam a padra, és csak …voltam.
Aztán átnéztem, mindenem megvan-e.
Hazamentem, s attól fogva messziről kerültem a gyanús embereket.

Azóta is gyors léptekkel haladok át a buszpályaudvaron, pedig már jóval biztonságosabb, mint rég.
S azóta (sajnos) gyakran zombi ott az én arcom is, a szemeimmel pedig szigorúan csak előre nézek, nem teremtek szemkontaktust, senkivel nem beszélgetek, és főleg SOHA nem veszem elő a pénzem.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Tóth István says:

    Kedves Emese
    Kérem vigyázzon mit ír le,mivel a cigányt romának
    nevezi. De még igy sem polkorrekt. A cigány a
    nagyvezér szerint:rejtett erőtartalék./jól elrejtett/
    Üdv.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!