KissEmese

Túlélni nem elég

home-284123_640

Zuhog az eső! Megint!
Itt ülök a kényelmes panel lakásban, és azon gondolkodom, vajon apunak hány vödör fogja fel a becsöpögő vízcseppeket…vajon hány helyen adja meg magát az öreg tető, s az elfáradt cserepek…

Régi parasztház a miénk, apu akkor vette, mikor 14 éves koromban Ajkáról Székesfehérvárra jöttünk. Még víz sem volt benne, mikor beköltöztünk, hordtuk kútról…s pottyantósba jártunk az udvarra, ha úgy hozta a szükség.
Évek alatt apu építgette, pofozgatta, már amennyire ez 3 gyerek és 3 műszakos munkarend mellett lehetséges. Na nem lett egy palota, de lakható volt és otthonos.
Aztán 6 éve apu betegeskedni kezdett, majd jött a sok agyműtét, kóma, lábadozás(itt írtam róla) s a ház közben pusztult. A húgom ugyan emberfeletti erővel próbálta rendben tartani a házat, s gondozni aput, meg mellette dolgozni, de ez sok volt.
Aput végül talpra állítottuk, a ház viszont sokat romlott. Hisz évekig üresen állt, kifűtetlenül, lakatlanul.

Tavasszal apu haza szeretett volna menni….5 éve nem lakott a saját házában…be akarta bizonyítani, hogy képes rá, s akkoriban egyébként sem volt sok választásunk anyagi okok miatt…belementünk.
Látom azóta rajta, mennyire kivirult, milyen tevékeny lett, szinte újjá született. Nem panaszkodott a városi panelban sem, ahol a lábadozás alatt lakott, de a sajátjában…zöldben a kutyájával…neki maga a boldogság!

De a tető siralmas…a házikó roskatag…és mi félünk!

Féltjük aput, mi lesz, ha rosszul lép és elesik. Mi lesz,ha megbotlik egy bármiben…ha fellöki a kutya….ha sorolhatnám! Mi lesz, ha nem bírja ki a tető, és egyszer csak leszakad.
S valljuk be, nekünk kényelmesebb is lenne állandó felügyelet alatt a közelünkben tartani! Talán öntudatlanul nagyítjuk a veszélyeket, hogy legyen indokunk kimozdítani aput.
De van-e rá jogunk?

A minap a fürdőben párom szerelte a csapot, apu meg csak téblábolt…szörnyű volt nézni, hogy akarna, de nem tud segíteni, nem tudja ő maga megcsinálni, hiszen egy kerettel közlekedő embernek azért vannak korlátai.
Aztán megkért, szerezzek neki sarlót, levágná a füvet. Mindenki azonnal ellenezte, mondván, megvágja magát, elvérzik, veszélyes!
Ő meg csendben annyit mondott: Ne vegyetek ki mindent a kezemből…amit tudok, hadd csináljak, különben minek élek!
Megsajdult a szívem, megvettem a sarlót…
Tudom, érzem, mit akart apukám mondani…túlélni nem elég…megélni is kell az életet!
A vegetáció nem élet! Az nem elég!

Félek, hogy történik apuval valami az öreg házban, s szívem szerint azonnal elhoznám onnan.
Mégis szembeszállok a családdal, s kérem őket, hagyják őt legalább még az ősszel ott…ahol boldog..igazán él!
Hogy télen mi lesz, még nem tudom…megoldjuk valahogy.
S ha a tető is kibírja, apu tavasszal újra kiköltözhet. Addigra talán kitalálom, hogyan tudnám helyrehozni neki.

ap

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!