KissEmese mindennapjai

Csak a győztes sírhat?

sad-468923_1280

Éreztétek már úgy, hogy elég volt? 
Azt, hogy bárcsak lenne egy nagy-nagy puha és biztonságos takaró, ami alá elbújhatsz?
Egy odú, ahova senki nem mehet be és senki sem bánthat?
 
Van, hogy ezt érzem. Zakatol bennem a sok-sok minden, kisebb és nagyobb sérelmek, bánatok és bántások.
13 éves korom óta vagyok felnőtt, megtanultam magamról gondoskodni, lehetőleg nem függni senkitől, többnyire csak magamra számítani, erősnek látszani.
Mindenki azt szokta meg, én elbírom, kibírom, velem nem kell foglalkozni, mert elboldogulok.

Elboldogulok és kibírom.

De én is sokszor szorulnék bátorításra, ölelésre, meghallgatásra.
Jaj, de sokszor szeretnék gyenge kis csaj lenni, aki mindig pityereg, keservesen zokog egy kicsit és máris karok százai nyújtanak segítő kezet.
Szeretnék gyenge lenni, sodródni és hagyni, valaki segítsen.

depression-72320_640

Nem sírok gyakran. Ha ki is gördül egy-egy könnycsepp, inkább visszatuszkolom.
Pedig jó lenne, kellene.
Nem csak a győztes sírhat…sírni mindenkinek joga van, és kell is.
Megkönnyebbül a lélek.
A teli pohár tud ürülni egy kicsit, hogy aztán be tudja fogadni az újabb cseppeket.

Ma betelt kicsit az én poharam is.
Kicsit sírtam is.
Aztán kerestem egy odút, ahova elbújhattam. Ahol senki sem bánt.
Ez a blog az én odúm, az én menedékem.
Nektek sírtam most kicsit, a Ti vállatokra támaszkodtam egy percre. Karotokban gyűjtöttem erőt.
Köszönöm Nektek, hogy velem vagytok.

Most már van helyem a poharamban…újra.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. A blognak van facebook oldala, ahol írhatsz üzenetet, illetve kicsit lejjebb görgetve megtalálod az üzenet a szerzőnek kiírást is.

  2. Józsi Ka says:

    hogyan irhatnék neked privit?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!