KissEmese mindennapjai

Egy kicsit magamról

Mint minden bloggernek, nekem is illik bemutatkozni, íme hát egy poszt – rólam.

A nevem Kun Orsolya Emese.
Honnan jött mégis az álnév és a blog neve, “kissemese” ?
Kezdetben nem akartam, hogy bárki is tudja, blogot kezdtem írni. Ezért vettem elő az Emesét, ami én vagyok ugyan, de mégsem annyira, hisz többnyire nem használom.
A Kiss pedig azért lett, mert egy teljesen átlagos nevet kerestem, ami akárkié lehet. Akárkié vagy mindenkié.
Így született meg Kiss Emese, a blognévben pedig “kissemese”.

Később már bátran vállaltam a blogot, de a nevet megszerettem, ezért megtartottam.

20160827_14282700

37 éves vagyok, szakmám szerint fényképész, de már régóta minőségellenőrként dolgozom. Vagyis dolgoztam, amíg gyedre nem mentem.
A fényképész énem a magyarázata, miért jelenik meg sokszor a posztjaimban képsorozat.
Vonzanak a fotók, szeretek fényképezni.

A munkám nem volt túl érdekes, mondhatnám, nem erre vágytam kis koromban, de szerettem közösségben dolgozni, (imádok beszélgetni, pletykálni) amit meg nem kaptam meg a munkahelyemen, azt megadtam magamnak itthon a posztírással, s a kettő jól kiegészítette egymást. Most pedig a blogírás lett az “énidőm” a gyerekek mellett.
Azért álmodozom róla, hogy egy nap az írásból fogok megélni.

12985411_1689578927933595_1776734510512950036_n

P1014027

14100263_1749376645287156_1231650577042797814_n

Több bejegyzésből tudhatjátok, Székesfehérváron élek, s bár nem vagyok férjnél, boldog párkapcsolatban nevelgetek egy 6 éves királylányt, aki gondoskodik róla, hogy egy perc csönd és nyugalom se legyen az otthonunkban. És nemrég bővült a család egy kisfiúval, akit már nagyon vártunk, hisz évek óta küzdöttünk a kicsiért, s nem is egy vetélésen vagyok már túl. Mindezekről természetesen találtok posztokat a blogban, főként a család menüben.

Nagyon sok minden érdekel, ezért írok mindenféléről a posztokban.
Szeretem elemezni az embereket, a viselkedésüket ( talán pszichológusnak kellett volna mennem) szeretem a sztárpletykákat, a csodás vagy érdekes fotókat, a praktikus dolgokat. Ha kreatívkodunk, alkotunk a csemetével, azokat is megörökítem.
És leírok mindent, ami a mindennapjaimban történik velem, hisz végül is ez személyes blog, csak jócskán kibővítve, színesítve. Igyekszem egyre több saját véleményt is megfogalmazni, és szívesen írok posztot olvasói levelekből is, mert mások élete is roppant tanulságos lehet. ( Írjatok nekem bátran, ha úgy érzitek, lenne mondanivalótok, történetetek, ami másokat is érdekelhet. )

A Blogger vagyok…bejegyzésemben már írtam arról is, miért vannak tudatosan olvasó-vonzó posztjaim is. Én ezeket is felvállalom, nagyon szeretitek például a crazy time vicceseket, hát miért ne születnének ilyen bejegyzések is?

Rólam még annyit érdemes tudni, hogy mielőtt elkezdtem blogot írni itt a NLC-n, két mesekönyvet is kiadtam.
Hatalmas munka volt.
Nem a megírás, hanem rajzolót keresni, kiadót felhajtani, mindent leszervezni.
Büszke vagyok magamra, hogy sikerült végigcsinálnom. (ma már több a tapasztalatom, profibb munkát adnék ki a kezemből, úgyhogy egyszer talán születik még mesekönyv)
S így hagytam valami maradandót a kislányomra, meg a kisfiamra.
Számomra ez fontos volt.

k

A terveimben szerepel, hogy az idén több személyes bejegyzést, írásos posztot írjak. Szeretnék Veletek, az olvasókkal többet beszélgetni…
Remélem, sikerül.

Köszönöm, hogy velem vagytok és olvassátok posztjaimat.

Érdekel még rólam valami? Kérdezz bátran!

Szép napot Nektek!

 

 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!