KissEmese mindennapjai

Mikor engedjük szabadon a gyereket? Én félek.

boy-529067_640

Nemrég megkérdezte tőlem egy apuka, akivel egy idős lányaink vannak, elgondolkodtam-e azon, hány éves korában engedem majd egyedül közlekedni az utcán a gyereket. 
Én azt feleltem, majd olyan 10 éves kora körül. Eldurvult a világ, sok az önzés, a rohanás, sok a perverz ember. 
Féltem a gyerekemet.

Pedig szegénykémben benne lenne 5 évesen az önállósodási vágy.
A minap már megkért, hadd szedje össze a boltban a vásárolni akart holmikat. Engedtem, pedig ez azzal járt, hogy eltűnt a szemem elől.
Túl parázós vagyok, hogy iszonyúan féltem?
Kövér cseppek futottak végig a gerincem mentén, s a szemem előtt mindenféle rémképek futottak végig, amiben láttam, hogy a lányomat felkapja valaki, és szalad vele.
Tudom, túl sok tévét nézek, de nem tehetek róla. Féltem.

Ennek ellenére elengedtem, mert azt gondolom, az én félelmeim nem állhatnak a gyermekem fejlődésének útjába. Nem zárhatom kalitkába, nem zárhatom el minden elől, csak mert nekem az jobb. Az ő érdekeit kell néznem, a saját félelmeimet háttérbe szorítva. Persze csak a józan ész keretein belül.

Így mikor Viki azzal állt elő, hogy hadd várjon meg a ház előtt egyedül, azt már nem engedtem meg. Elmagyaráztam neki, hogy én őbenne megbízok, de másokban nem, így velem kell jönnie.
-De Anya, tudok magamra vigyázni!-követelte, én elmagyaráztam neki, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor ő nem tud védekezni, hisz még Anya sem tudja mindig megvédeni magát.
Talán megértette.

Kulcsos gyerek voltam, ahogy az egész generációm. Mi “szabadon” éltünk. Emlékszem, már 8 évesen önállóan közlekedtem buszon, s hosszú utakat tettem meg gyalog az iskoláig.
Sosem féltem. Eszembe sem jutott, hogy bármi baj lehet. Akkoriban mind mentünk. 
Nagy kemény iskolatáskával a hátunkon, bérlettel a nyakunkban, kulccsal a zsebünkben.

Vajon a mi szüleink féltek?

worried-looking-mother(1)
fotó

Én most nagyon óvatos vagyok, de igyekszem ésszel óvatos lenni. Nem akarom, hogy a lányom igya meg a levét az én hibáimnak. 
Felelős szülő akarok lenni, egészséges testű és lelkű gyermeket szeretnék nevelni, akinek nincsenek komplexusai. Aki boldog.

Ti hogyan csináljátok?

Itt vagy a facebook-on várom véleményeiteket, vagy saját történeteiteket. Köszönöm, hogy erre jártál! Várlak máskor is szeretettel!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Kiss Andrea says:

    Hozza az élet. Nálunk felsőben kezdődött, hogy haza kellett menni egyedül busszal. (A sofőr közelébe, mögé üljetek!) És nekem is hasonló volt gyerekkoromban. Jogos a féltés.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!