KissEmese

A pajzsmirigy és én, még nem vagyunk jóban

a-pajzsmirigy-alulmukodes-es-tunetei-n-83


Az elmúlt 3 évem, azt hiszem elmondhatom,  a ” kistestvérprojekt ” körül forgott.

Szinte már betegesen.
Hisz a kislányom annyira magától értetődően született, azt gondoltuk, nálunk ez innentől kezdve csak könnyen mehet, s a tesó majd jön, mikor mi kigondoljuk.
Kezdetben ugyan én egy kicsit pánikoltam, nem voltam teljesen biztos benne, akarok-e még egy babát és az azzal járó kötöttségeket, de aztán az érzés elmúlt, teljes lendülettel belevetettem magam a gyerekgyártásba.
Az első baba spontán elment 4 hetesen. A következő kis zigóta 7 hetesen nem mutatott szívhangot, a harmadik csöppség pedig bár szépen dobogó kis szivet mutatott 7 hetesen, 11 hetesen azonban már nem élt. Őt is elvesztettük.

3 csalódás 3 év alatt.

Közben egyre jobban tönkrementem idegileg, lelkileg.
Sokszor, elmondhatom, csak az tartott lendületben, hogy a kislányom miatt ki kellett tartani napról napra, és a magamnak teremtett vigaszom, a pótgyermekem, ez a blog is sokat segített.

A párom nagyrészt engem hibáztatott, és én is magamat.

Közben azt éreztem, mindig hulla fáradt vagyok, ideges, sokszor teljesen ok nélkül ingerült. Nehezen koncentráltam, nehezen figyeltem, az új dolgok megjegyzése rettenetes erőt igényelt. Otthon egyre gyűltek a jegyzetek, cetlik, mert mindent elfelejtettem.
Mindezeket a tüneteket a sok munkára, gyereknevelésre, csalódások sorozatára fogtam.
Azt mondtam mindenkinek, nem érdekelnek a dolgok, azért nem foglalkozom semmivel, de igazából borzasztóan le voltam lassulva, sokszor sok minden el sem jutott a tudatomig.

A 3. vetélés után elhatároztam, kérek legalább egy hormonvérvételt, mert valamerre el kellett indulnom. Arra számítottam, majd alacsony lesz a progeszteron szintem, vagy ilyesmi. Lényegében csak kerestem valami kézzel fogható kapaszkodót, ami segít bizonyítani, nem én vagyok a hibás.

Ami kiderült, az viszont teljesen meglepett. A vérvétel súlyos, régóta meglévő pajzsmirigy-alulműködést mutatott ki. 

Beteg vagyok? Én? Én soha nem voltam életemben beteg. SOHA.
Most meg itt van egy kór, ami évek óta bennem lappang, és észre sem vettem? Nem létezik!

De létezett! És mindent megmagyarázott. Az összes tünetemet, a babák elvesztését (bár ezt az orvosom 100%-ban nem tudta kijelenteni, úgy fogalmazott, köze lehetett a vetélésekhez a kórnak ) a lelassultságomat, az állandó kilóimat. 

Hashimoto-thyreoiditis– ma már mindent tudok rólad!

Elkezdtem a gyógyszerek szedését, az adag beállítását, a küzdelmet azért, hogy megint nekifuthassak a testvérprojektnek.
Lassú folyamat. Még nem vagyunk jóban, a pajzsmirigyem és én, de barátkozunk. 
Ki kell békülnünk, mert szeretnék újra kisbabát tartani a karomban. A párom is újra babázni szeretne, és a kislányom testvérkére vágyik. Napi szinten megkérdezi: Mikor lesz már kisbabánk anya?

Remélem hamarosan. Ha az eredményeimre nézve a doki bólint, újra próbálkozni fogunk. Nehéz lesz, félek is. Nem kicsit. De azért menni fog.

Mérges vagyok magamra, mert hamarabb kellett volna lépnem. Kérhettem volna hamarabb vérvételt, a tüneteimet nem kellett volna a szőnyeg alá söpörnöm.
Lányok! Csak annyit mondhatok, Ti ne kövessétek el ezt a hibát.
Ha már többször vetéltetek, ha nem akar összejönni a baba, ha sok tünetetek utal rá, kérjetek a háziorvostól egy laborbeutalót.

Semmibe nem kerül, de számíthat! Időben kiderülhet, ha baj van!

 

fotó

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!