KissEmese

Sosem hittem volna, hogy meg tudom szülni, de sikerült!

13681076_1179730975382203_5164266838586705705_n

Szüléstörténeteket gyakran olvasni itt-ott az interneten. Ezek hol megható, hol elrettentő horrortörténetek, amik minden leendő édesanyára ráhozzák a hideglelést.

Most úgy döntöttem, én is leírom az én második szülésem  történetét, leginkább azért, hogy megmutassam: nincsen lehetetlen, nincsen semmi előre megírva…

Egész életemben arra készültem, hogy ha egyszer anya leszek, császármetszéssel fogom világra hozni a babát.
Miért?
Mert az egészségügyben dolgozó nagyim ezt kántálta belém. Kötött csípő, csípőficam, szétszakadsz…ezek voltak az indokok.
Én meg megtanultam a leckét. Nem szülök. Pont.

 

13606462_1179731158715518_5342877857014128298_n

 

Viki lányom nem is cáfolt rá a tanultakra, lábbal előre, farfekvéssel várt a megszületésére, az oxitocint szívlassulással reagálta le, én meg nem és nem tágultam, úgyhogy hosszú vajúdás után kivágták belőlem. 
Nem érdekelt. Hisz erre készültem. Én császáros anya vagyok. Pont, ahogy a nagyi megjósolta. 

És végül is az volt a lényeg, hogy végre velem van, egyáltalán nem csináltam ügyet abból, hogy milyen úton született. Bár az összehangolódás kissé nehézkes volt, a sebem sokáig fájt és az anyai érzések csúsztak jó néhány hetet, ( Itt írtam erről ) nem csináltam lelkiismereti kérdést belőle. Ha így sikerült, akkor így sikerült. 

Márkkal is teljes lelki nyugalommal vártam a szülést, kétség sem volt bennem, hogy megint műtét lesz a vége. Néha elgondolkodtam, mi lenne ha másképp történne, de arra jutottam: mindegy. Azt viszont tudtam, hogy kell a fogadott orvos, meg a szülésznő. Mert fontos, hogy a nagy pillanatban olyan emberek legyenek ott, akik foglalkoznak veled, akiktől lehet kérdezni, akik válaszolnak. Akik érted és a babáért vannak ott. Fontos, hogy nyugodt legyél és megbízz bennük, s ők emberszámba vegyenek egy nagyon is kiélezett helyzetben.

A terhességem 8. hónapja nem indult zökkenőmentesen. Terhességi epepangás miatt  ( olvass róla ITT ) diétáznom kellett, enni is alig tudtam, s végül a 37. héten kórházba is kerültem. Itt már komolyan szó volt a műtétről, akár még a programozott császárról is, így a természetes szülés lehetősége tényleg lassan a feledésbe veszett.

 

13522055_1173707279317906_489469211568280456_n

A szülésem végül kabaréba illően indult meg 3 héttel a nagy dátum előtt. Lélekszakadva rongyoltunk egyik délelött a kórházba: elfolyt a magzatvizem kiáltással.
Hát nem folyt. 
Úgy éreztem magam, mint egy komplett idióta. Szörnyen ciki volt. Megfigyelésen bent tartottak osztályon egy napot, hátha mégis lesz valami.
Innen másnap reggel saját felelősségre távoztam. Nem és nem bírtam volna ki a hétvégét a kórházban.
Kipakoltam otthon a bőröndöt, szennyesbe dobáltam mindent. Nem szülünk. Nyugis hétvégénk lesz, végre, gondoltam.

Szombat éjjel elfolyt a magzatvíz…

Nem hittem el. Fél órát üldögéltem hajnali 3-kor a budin, és a pohárban lévő rózsaszín magzatvizet nézegettem: te most az vagy, vagy nem az vagy? Mert én ugyan be nem megyek még egyszer vaklármára! Csak ha már kilóg a gyerkőc feje!
Közben jöttek szépen a fájások is, kétség így nem maradt.
Elkezdtem kimosni a szennyest, visszapakolni a bőröndöt. 5 órakor, 5 perces fájásoknál keltettem fel a családot meg a szülésznőmet. 6 órára szülőszobán voltunk.

Na jó, innen rövidebbre fogom a monológot, rendben?

Jöttek és jöttek a fájások, én meg egyre kimerültebb lettem. Nem aludtam 48 órája, nem ettem rendesen 6-8 hete, úgy éreztem nem bírom tovább. 
Szerintem nincs olyan vajúdó nő, aki ne akarná feladni, aki ne mondaná ki legalább egyszer, elég!
A szülésznőm és a dokim biztattak, de én nem akartam szülni. Csak azt akartam, hogy legyen vége…vegyék ki a babát.
Még azt is beképzeltem, hogy fáj a régi hegem, mert tudtam, az császárt hoz magával. Megmondtam, hogy valami nem stimmel, fáj a heg.
És mellékesen közöltem: No meg nyomnom is kéne.

Nyomni? Most?

Kiderült, úgy tágulok, mint a nagykönyvben. Mindenki boldog volt, én meg vajúdtam fél kábán. Most minek örülünk? Nem megyünk a műtőbe?

Nem mentünk.
A fogadott csapatom kiváló munkájának köszönhetően, no meg a páromnak, aki végig velem volt, nem teljesen egy óra múlva megszületett a kisfiam. Összesen nagyjából 5 órát töltöttem a szülőszobán. 
Hihetetlen volt, hogy meg tudtam csinálni. És még a csípőm sem szakadt ketté, mert kérésemre arra is figyeltek, hogy olyan testhelyzetben szülhessek, ami jó nekem. Nem kellett a klasszikus nagyterpeszben szétszakadnom.

13566928_1173200059368628_3205475576027960294_n

Az évek alatt felhalmozott rossz beidegződés, a régi tapasztalatok, a kimerültség és a saját hisztim dacára végül megszültem a fiam, ami életem legnagyobb élménye. ( ennek ellenére soha többet!!! )

Nem, még mindig nem vagyok császárellenes, nagyon is sokszor szükségszerű, életmentő, de most már tudom, mennyivel természetesebb, az anyának és a babának is jobb, ha a szülőcsatornán bújhat ki az új kis élet.  Saját tempójában, nem sürgetve (milyen jó, hogy nem volt oxitocin!).
És persze az sem mellékes, hogy 4 órával szülés után vígan szambáztam a szobámban, s az anyai érzésekre sem kellett hetekig várnom.

Minden leendő édesanyának hasonlóan szép szülést kívánok, és azt, hogy bízzatok magatokban! 

 

Utóiratként ez úton szeretném még egyszer megköszönni az engem segítő doktornőnek és szülésznőnek, hogy végig biztattak. Életem legnagyobb élményét adták nekem!

13697094_1179730745382226_2563448148471055676_n

 

Minden fotó saját, felhasználni bármilyen célra szigorúan tilos!

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Az maga fantasztikus, hogy császár után ezt is kipróbáltad, és sikerült is! Miért ne sikerülne? Erre vagyunk kitalálva, mint nők! A természet tudja a dolgát! Csak a rossz beidegződések, tanult félelmek, és az “okosságok” rontják el a dolgokat! Az én második szülésem csodálatos volt, én bármikor átélném újra! De a legszebb az volt benne, ahogyan felülírta az előzőt! Ahogyan ott semmi nem volt természetes (bár az orvosok szerint dehogynem), úgy a másodiknál minden természetes volt! Ég és föld! És gondolom ez nálad is így van, mert neked pedig a műtét, és a természetes szülés “ég és földje” adatott meg! Gratulálok ismételten és jó egészséget kívánok nektek! Aztán csak így tovább! Ki tudja, még a végén megkoronázod egy otthon szüléssel! 😀 Soha ne mondd, hogy soha! 🙂

  2. Kiss Emese says: (előzmény @kilen kba)

    Nagyon Köszönöm! Bár nem olyan volt, mint a tiéd, de kórházi körülményekhez képest szuper!

  3. kilen kba says:

    Gratulálok Emese! 🙂

    (Tőlem kaptad az otthonszülés történetet!)


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!