KissEmese mindennapjai

Itt van egy ország, vagyunk lakói, mi itt maradunk

weary-traveler-1631369_640

 

” Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest…”

 

Kivándorolnak. Sokan.
Nem naivságból. Tudják, akik mennek, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés. 
Mégis mennek: egy új élet reményében, több pénzért, kilátástalanságból.
Mennek, mert itthon a helyzetük tarthatatlan, élhetetlen.
Mennek szerencsét próbálni, mint az egyszeri királyfi, a legkisebb, akinek már nem jutott királyság.

Fogy a jó munkaerő, fogynak a fiatalok. Már a takarítókból is hiány van, de hiányzik sok jó szakember minden területről: orvosok, ápolók, villanyszerelők, hentesek … mindenki megy.

Néhányan maradunk, kitartunk. Mert túl sok a vesztenivaló, túl erősek a kötelek. Vagy egyszerűen csak gyávák vagyunk, 
Ki tudja?

traveler-748246_640

Én is elmentem egyszer, évekkel ezelőtt. Néhány napig bírtam csak, aztán hazajöttem. Nem nekem való, mélyek a gyökereim. Én maradok.
Más is így van ezzel, akármilyen is itthon.

Betti így mesél:
” Sohasem éltünk luxus életet, ám mára a mindennapos lét is egy nagy küzdelem lett. A férjem 24 év után olyan keveset keres, hogy az vicc, s az én fizetésem is siralmas. Gondolom mondanom sem kell, hogy hónap végén már csak a legalapvetőbb dolgokat vásárolom meg, mint a kenyér, tej, liszt és olaj. Előtte sem veszek drága dolgokat, gondolom a Danone joghurt vagy pl 2 csomag csavart tészta még nem luxuskategória… Főzni sem azt főzök már amit szeretnénk vacsorára, hanem azt, amit még megengedhetünk magunknak…Elborzaszt, ahogyan élünk. Napi szinten problémát jelent számunkra a megélhetés, holott mindketten becsületesen húzzuk az igát sok-sok éve. Lakásfelújításról, évente egyszeri nyaralásról, és gyermekekről álmodni sem merünk!
Úgy látom, mások is hasonló problémával küzdenek.
A fiatalok gyakran otthon kényszerülnek élni a szüleikkel 30- 35 éves korukig, hiszen esélyük sincs egy lakásra ilyen árak és keresetek mellett. Az orvosi ellátás ma már romokban, nyilván senki nem kockáztathatja meg hogy emberéletekkel “játszik” havi kezdő 100 ezer ft – ért.. Érthető.
Évről-évre azt tapasztalom, hogy egyre rosszabb itt.
És mégsem tervezünk külföldre menni, mert a férjem még hisz benne, hogy “egyszercsakmajdjobblesz”. Még bizakodik. Még ha oly nehéz is itt. Csilloghat – villoghat nekünk a sok magyar munkavállaló New Yorkból, vagy éppen Londonból. Mi itt születtünk, és ebből próbáljuk meg kihozni a legtöbbet. Mi maradunk…”

Igen Betti, mi maradunk. 
Talán, mert megszoktuk, talán, mert félünk változtatni. Ki tudja. Így döntöttünk…

 

“….Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk. “

 

road-1536748_640

 

dalszöveg: cseh Tamás – Budapest

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!