KissEmese mindennapjai

Anyaságban is nőnek maradni

b2654573-d28c-438b-a44f-dc01c9139bd1_mother_daughter_parent_family

 

7 évvel ezelőtt, 4 hónapos terhes voltam, mikor édesapám intenzív osztályra került.
A kórházból nagyjából egy időben hoztuk haza a kisbabámmal. Állandó ápolásra, 24 órás felügyeletre szorult, így én extrém helyzetbe kerültem: egyszerre pelenkáztam egy kisbabát és egy 55 éves babát. Egyszerre mozgattam, forgattam, tornáztattam őket. Egyszerre tanulták tartani a fejüket, felülni, egyszerre tanultak mászni, járni.

Ezzel azt hiszem el is árultam, hogy nem volt a gyed-em tipikus gyed. Apu miatt helyhez kötöttek voltunk, mindent nagyon szervezni, kontrollálni kellett. Nem voltam egy rugalmas anyu. Persze azért jártunk sétálni, játszótérre, mondókáztunk, énekeltünk, építőkockáztunk, később sokat kirakóztunk. De én végig nagyon magányos, elszigetelt voltam. 
Talán ezért ellenkeztem egy ideig, mikor a testvér kérdés szóba került. (itt írtam már róla)

Aztán megérkezett a családba a kistöki. Mi így kiteljesedtünk. Így négyen lettünk igazi család, kerek egész.

S hogy mit csinálok másképp, mint az első gyermeknél?

Lényegében mindent az ég világon!

– A legfontosabb változtatásnak azt tartom, hogy nem szűntem meg létezni, mint nő. Nem vagyok csak anya! Van saját kis életem, énidőm, munkám, hobbim. Elmegyek szépülni fodrászhoz, kozmetikushoz, igenis megpróbálok adni magamra. Nem csatakos, lenőtt hajjal és torzomborz szemöldökkel sétálgatok az utcán. 
– Blogolok. De lehet egyéb munkát is említeni. Fontosnak érzem, hogy kiszakadhatok néha a mókuskerékből, a kakis pelus, etetés, cumi, házifeladat, nyafogás, kérések körforgásából. Segít felnőttnek maradnom.
Beszélgetek. Akár élőszóban, akár írásban. Csatlakoztam baráti társaságokhoz a játszótéren, anyukákhoz az isiben, csatlakoztam csoportokhoz a közösségi oldalakon, ahol megoszthatom a gondjaimat, meghallgatnak, s én is másokat. Így minimumra korlátoztam a magányérzetem.
– Nem zárkózunk be a családdal. Kirándulásokat tervezünk, nyaralást szervezünk, teljes életet élünk a kicsi mellett is. Bár az első 12 hét kissé megviselt, most már, hogy ritkábban eszik a törpi, kitárult újra a lehetőségek tárháza. Még Ringató foglalkozásra is sikerült eljutnunk.
Nem főzőcskézek bébikaját. A kislányomnál rengeteg időmet vette el a kotyvasztás, ezt most kihagyom – minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Nagyszerű és változatos menüt lehet bolti termékekből is összeállítani. Főzőcske helyett pedig van idő másra.

20170118_130542-120170102_16021820161127_17445320161115_171620-120161231_08380920161224_201320
< >
Így alszik a hátamon

Ezeken kívül is rengeteg apróságban lettem sokkal rugalmasabb. Mosás, főzés, ruházkodás, pelenkázótáska használata és tartalma. Etetés, higiénia stb. stb.
Hordozós anyuka is lettem, ami hihetetlenül megkönnyít mindent. Nem egyszer mosogatok pl. a hátamon a kicsivel, s így sok legyet ütök egy csapásra.

Sorolhatnám még, hisz a második gyereknél már mindenki rutinosabb, másképp intézi a dolgokat. Azt hiszem a legfontosabb tényleg az, hogy nem szabad elfelejteni:

Az anyaság nem szolgaság! Nem kell feláldoznunk magunk a gyerekekért.

Lehetünk jó anyák akkor is, ha némi zsonglőrködéssel, magunkra is szánunk időt.
Mert ez jót tesz nekünk, anyáknak, bizony jót tesz apának is, ha nem egy csatakos hárpia várja haza, s ha boldogok a szülők, biztosan boldogok a gyerekek is.

Így lesz mindenkinek jó. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!