KissEmese

Szerelem e-mailen avagy sikertörténetek a randioldalak világából

 

Azt, hogy rengeteg hazánkban az egyedülálló ember aki társat keres, nem kell ragozni. Arról, hogy a szinglik hogyan csetlenek-botlanak a társkeresők világában, hogyan érik őket kudarcok, mennyi csalóval kell szembesülniük, szintén beszéltünk már sokat.
Rémtörténetekkel, vicces történetekkel, buktatók, átverések leírásával Dunát lehet rekeszteni a neten. 

Én most nem ezt akartam megírni. 
Most valami másra vágytam, valami jóra. Arra, hogy megmutassam mindenkinek: igenis van boldogság a világban, igenis lehet a társkeresőkön vagy egyéb netes fórumokon ismerkedni, párt találni.

Igenis van happy end, ahol a hősök megtalálják és meg is tartják egymást, ahol boldog, tényleg boldog a befejezés.
Bloggereket kérdeztem a témáról, s ők voltak olyan kedvesek, és meséltek nekem. 

Jöjjenek hát a királylányok meg a királyfik és az ő boldog végű meséik….

 

Tünde  az Élet sója bloggere és párja 

Kis falu művelődési központjában kezdődött a történetünk. 2002-ben még kevés helyen volt internet, de szerencsére a munkahelyemen, a kultúra házában már tépett a net. A legjobb barátnőm azzal próbálta feldobni a pasihiányomat, hogy megmutatta a legújabb „mókát”, a Randivonalat.
Az ő regisztrációjával léptünk be, s nekem kezdtünk keresgélni. Jókat nevettünk, álmodoztunk. Kijelentettem, hogy én csak a lakóhelyem megyéjében és a két szomszédos megyében vagyok hajlandó keresgélni.

S akkor hirtelen előugrott egy fotó nélküli adatlap: Krisztián, orvos, 27 éves, Szeged. Tökéletes, jelentettem ki. Gyorsan írtunk is egy nagyon béna bemutatkozót, amelyre másnap már jött is a válasz, Krisztiántól. Innen kezdve már e-mailen folyt a beszélgetés. A fotóküldést mindketten hanyagoltuk, mint utóbb kiderült a jelentős túlsúlyunk okozta kisebbségi komplexusunk miatt. A találkozás is vagy két-három hétig húzódott. Krisztián nem lépett, így nekem kellett tennem valamit. Meghívtam a barátnőm kiállításának megnyitójára, amelyet én nyitottam meg Békéscsabán a Fiume szállóban.

A kiállítás előtt két órával volt a randevú a szálló bárjában. Én egy kék zakós, szürke nadrágos férfit vártam – azt írta, hogy ilyen ruhában lesz -, de egy rendkívül előnytelen fehér nadrágban, fehér pulóverben és sötét, nagykeretes szemüvegben lépett oda az asztalhoz. Sokan ott feladták volna és rosszullétre hivatkozva távoztak volna.

Érdekes, hogy bennem semmi ilyen nem merült fel. A kíváncsiság, a megismerés vágya viszont igen. Úgy repült el a két óra, majd a kiállítás megnyitója, s az azt követő további órák, hogy észre sem vettük. Csak beszélgettünk, beszélgettünk, s beszélgettünk. Ahogyan az azt követő hetekben folyamatosan, s ahogyan 15 éve mindig. A reggelinél, a szabadidőnkben, a vacsoránál, s este az ágyban.
Tökéletesen illünk egymáshoz, s ma is éppen olyan szerelmesek – hacsak nem jobban – vagyunk, mint az első hetekben. Nemrég meg is írtam a blogon, hogy Minden nőnek ilyen férjet kívánok, amelyre a férjem – ha ő is tollforgató lenne -, akkor hasonló bejegyzéssel reagált volna. Ehelyett naponta elmondja, hogy szeret, tisztel, s a társam mindenben.

 
 
Anikó a MinDownNap bloggere és párja
17909449_1688712704489379_950341648_n17918511_1688685147825468_824079081_n17858127_1688693581157958_221486078_n
< >

2002. október 7-én, reggel, egy elektromos zárlat miatt porrá égett a lakásom. Másnap nem volt mit felvennem. Kölcsön ruhában, kölcsön lakásban éltem a helyreállítás idején. Ekkor 34 éves voltam, 7 éve éltem egyedül. 3 munkahelyem volt egyszerre. Jól éreztem magam. Addig a napig.

A tűz után nehéz volt egyedül újrakezdeni, mindent egyedül. Nem volt kivel megosztanom az újulás sikerét. 2002. dec. 13-án lett kész a lakásom. Januárban regisztráltam a társkeresőkön. Az elején érdekes kakaraktereket fogtam ki. Az internetes világot is tanulni kell. Június közepére besokalltam. Éppen töröltem magam mindenhonnan, amikor jött még egy levél. Tetszett a pasi, a stílus. Gondoltam utolsó esély. Szombathelyi volt. Én tatabányai.
Június 30-án találkoztunk Szombathelyen. Ő a valóságban is olyan volt, mint a neten.

Azóta – 2003. június 30 – jóban, rosszban együtt. Októberben hozzám költözött, 3 hónap távkapcsolat után. Azóta is úgy gondolom, mással nem tudnék együtt élni.
Vannak gondjaink, de a megoldásra törekszünk. Két gyerekünk van, Peti 9 éves, down szindrómás, Eperke 7 éves. Lehet társat találni a neten, csak szűrni kell, hogy ki valós, ki pedig virtuális man…


Szilvi a Demetria blog bloggere és párja

Nekem már volt egy kapcsolatom az internetnek köszönhetően. 2 és fél évig tartott. A szakítás nem tántorított el attól, hogy újra ott keressem meg a páromat. Nem jártam bulizni, se olyan helyre, ahol ismerkedhetnék.
Sok érdekes arccal találkoztam. Vannak érdekes történeteim.

Szépszemű adatlapjával sokáig szemeztem, de nem írtam neki. Végül ő talált meg engem. Voltak szabályaim, amikhez ragaszkodtam. Például, hogy nem a facebook chat ablakban akarok ismerkedni. E-mail címet adtam meg. Levelezni kezdtünk. Körülbelül másfél hétig írogattunk egymásnak. Mai napig vallom, hogy ez egy jó döntés volt. Sokkal többet megtudtunk egymásról. Hiába jelöltük be később egymást a közösségi oldalon, az ismerkedést ugyanúgy folytattuk.
Nagyon megtetszett nekem. Nem nyomult, nem éreztem azt, hogy minden áron meg akar hódítani. A maga egyszerűségével vett le a lábamról.

Életem értelmét így ismertem meg és ennek már lassan 4 éve. Volt már lánykérés és tavaly megvettük az első közös lakásunkat.
Én hiszek az internet erejében. Nem szabad a a rémtörténeteknek hinni. A szerelem ott lehet a világháló egy kicsi eldugott sarkában.

Fotó: pixabay
 

Márta az Elvált, Magabiztos Nő bloggere 
Válásom után nagyon sok online társkereső felületet próbáltam ki. Egyrészt nagyon kíváncsi voltam, hogy mit látok, tapasztalok, kikkel találkozhatok, másrészt a többi szokványos ismerkedős kör már bezárult, harmadrészt teszteltem is az olvasóim miatt.
Így aztán, amikor már sok felületet kilőttem, gondoltam kipróbálom a Tindert is, mert sokfélét hallottam róla, de mindig az a biztos, amit az ember maga is próbált, tapasztalt, így felregisztráltam.
Nagyon élveztem, nem tagadhatom, gyors, egyszerű, egyértelmű…

Miután már tapasztalt vagyok az internet világában, így Tinderen is hamar lebuktak számomra a csalók, a vadászok, a nagyotmondók, és az igazi szoknyapecérek is.
Ebben a világban találkoztam össze Ákossal.
Profilján a rövid bemutatkozása alapján szimpatikus volt, intelligens, és kellően magas.
Jobbra húztam hát, és hopppp…..máris egy párrá váltunk, hiszen ő már korábban „jobbra húzott” és levelezhettünk.
Tinderen bő egy hónapig levelezgettünk, majd, miután láttam, hogy ez nem semmi ember, ismerősöm lehetett a Facebookon is.

Kb. 2 hónapos levelezgetés után jött el az első randi ideje. Amikor hős lovagként eljött értem autóval, már tudtam, hogy ő az, aki marad is most már mellettem.
Az első randi is olyan volt, mint az egész kapcsolatunk.
Őszinte, bevállalós, sokatmondó, és örökké tartó.

Azóta összeházasodtunk, és hogy egy igazi kalandos, boldog életünk legyen, gyermekáldás elé is nézünk, ikreket várunk a másik négy gyerek mellé.
Éltünk egymás mellett teljes. És bár nem a világ legegyszerűbb dolga ennyi gyermeket összehangolni, és egy óriás, mozaik családdá válni, mégis olyan, mintha világ életünkben ezt tettük volna.

Vica a Life In Motion bloggere és párja

Sosem voltam az a „társkeresős” típus. Egyrészt mindig kapcsolatból kapcsolatba vergődtem át magamat (olyanok is voltak általában), másrészt az idő múlásával egyre inkább türelmetlenné váltam. Franc se akart levelezni, ismerkedni hónapokig: úgy gondoltam, a puding próbája az evés, élesben minden kiderül.

Egy óriási szerelmi csalódás után hozzám és a társfüggőségemhez mérten sokáig egyedül voltam, kb. 5 évig képtelen voltam közelebb engedi bármilyen hímneműt magamhoz. Aztán a szingliség legvirágzóbb évének végén barátnőm közölte: nekem is lapozgatnom kellene a Tindert. Szemöldök-és vállvonogatva követtem a tanácsait, elég rezignált voltam a felhozatallal kapcsolatban. Egyetlen férfi volt, akire azt mondtam: hosszú távon biztosan nem vállalnám, az első találkozás után.

Nos, Ő költözött hozzám kb. 2 hónap ismeretség után, 2014. novemberében. 2015. augusztus 19-én pedig megszületett a kisfiunk.  Mi a tanulság? Lapozgatni nagyon is érdemes, és TÉNYLEG mindig akkor jön szembe a Herceg, mikor a bús nyavajába kívánsz mindenkit. És ez nem bullshit. 

 
 
Rózsa, a Diéta Óvoda blog bloggere és párja 

Még az internetes ősidőkben kezdődik a történetünk valamikor 2001 januárjában… akkor éppen vizsgaidőszak volt az egyetemeken. Én Pécsen tanultam férjem Szegeden. Mi diákként IRC-n nyomtuk az ismerkedést, a dumálást és néha találkoztunk is. Aztán létezett a DPG (drótpostagalamb a betárcsázós időkben) ami egy fórumozó levelezős közösségi tér volt.  Én itt olvasgattam rendszeresen és kerestem a kérdéseimre a válaszokat.

Nagyon magam alatt voltam egy szakítás miatt, és bár tudtam helyesen döntöttem, pont a feladataimra nem tudtam koncentrálni. Elbuktam egy nagyon fontos vizsgámat. Így vártam a lehetőséget, hogy még egyszer megpróbáljam. Itt a DPG-n volt egy csoport, levelező lista keresztények számára. Bemutatkozó soraimra reagált egy nagyon intelligens, figyelmes fiú. Elkezdtünk levelezni. Májusban gondoltam egyet, mert szerettem volna ezzel a fiúval találkozni és meghívtam Balatonszárszóra: töltsön egy hetet a SDG konferencia központban ifjúsági konferencián, ahová én rendszeresen visszajárok. Félve hívtam fel, reméltem nem az apjával fogok először beszélni. A tavaszi vizsgaidőszak alatt is leveleztünk. Aztán eljött a nyár és találkoztunk. Nem felejtem el amikor megláttam a vasutállomáson a csomagjaival felpakolva. 

Éjszakába nyúlóan beszélgettünk, rengeteg mindent megbeszéltünk a jövőnkről. Barátaim még az esküvőnkön is csodálattal mesélték, hogy egyik este sírva mentem be és közöltem velük: megvan aki nekem rendeltetett.
Telt az idő és eljött a február, a szerelmük szépen fejlődött, megkérte a kezem, este pizsamában. Számomra véget értek a főiskolai évek leállamvizsgáztam a következő évben, míg a többiek a diplomájukat vették át én az eljegyzésem ünnepeltem. Az eljegyzésünk első évrodulóján házasodtunk.
Most 17 év ismerettség és 14 év házasság után éljük két fiúnkkal az életünket.
Aki azt gondolja az internet csalóka igaza van, de vannak pozitív történetek is, mint a miénk. 


fotó: pixabay


Rózsa férje így emlékszik:
Az első képem Rózsáról egy kissé homályos fotó volt, amit egy korábbi nyaralásáról küldött. A levelezésünk után meglepődtem, mikor felhívott és elhívott erre a nyári konferenciára, de csengő hangja és határozottsága megfogott. Amikor találkoztunk nem azt a lányt láttam magam előtt, akire talán számítottam, noha kétségtelenül ő volt az. Nekem nem voltak korábban komolyabb kapcsolataim, és nem is számítottam erre akkoriban.

Habár korábban is érdeklődtem iránta, a személyes találkozásunk mindent más megvilágításba helyezett, megragadott a vidám személyisége, csillogó szemei, mondhatni a személyes varázsa. Hamar megtaláltuk egymással azokat a közös témákat, amik azután hosszú beszélgetésekhez és elmélyülő kapcsolatunkhoz vezettek. Igazán eltérő lelki alkatok vagyunk, de ez a mi esetünkben nagyon jól összehangolódott az idők során, és már a kezdetektől fogva jól tudtunk együttműködni.

Gyorsan eldőlt, hogy mi ketten együtt szeretnénk folytatni az életünket, és én is ehhez igazítottam a tanulmányaimat, előrehozva, amit lehetett, hogy később a fontosabb dolgokra több idő jusson. Nem mintha nem lettek volna zökkenők az életünkben, mert meg kellett tanulnunk egymást, és ez egy soha véget nem érő folyamat, amíg csak élünk, de hiszem, hogy az egymás felé fordulás gazdagon megtermi a gyümölcseit. 17 év után is gyakran elcsodálkozom a közös életünkön, és hogy ő megannyi probléma ellenére is tud mosolyogva nézni a jövő felé.


Látjátok, van, mikor boldog a vége….hát Ti se adjátok fel! 
Mert a szerelem ott lehet – ahogy Szilvi is mondta – az internet bármelyik kicsi, eldugott sarkában.

 
Még egyszer köszönöm az összes bloggernek, aki vállalta, hogy mesél. Egy élmény volt a történeteket olvasni!
 
 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!