KissEmese mindennapjai

Hát milyen anya vagyok én?

“Mióta gyerekeim vannak az életem állandó részévé vált a bűntudat.” – kezdte az egyik posztját Helga, a Kapcsolathekker blog bloggere, s mivel ezt a mondatot akár én is mondhattam volna, az engedélyével a saját szám íze szerint újragondolom az ő posztját. ( amit ITT tudtok ti is elolvasni )

Na lássuk!

Igen, semmi kétség, egy anya napi szinten agyal. Kezdetben azon, vajon mindent jól csinál-e, aztán azon, mit kellett volna máshogy csinálni, aztán egy ponton azon, úristen de szaranyavagyok, mindent rosszul csináltam.
Ez utóbbi nálam nagyon aktuális most, hogy kiskamasz a leánykám, de gyanítom, mire nagykamasz lesz, eret is vágok magamon.

Helga összegyűjtött néhány pontot, ami minden anyára jellemző, átolvasgatva sűrűn bólogattam én is, most szemezek belőle ide pro és kontra.

Császármetszéssel szülni, nos ez az egyik legáltalánosabb, legsarkalatosabb pont, ami sok anyát megvisel. Jelentem, ez alól én vagyok a kivétel. Totálisan elégedett voltam a császárommal, semmi lelki törést nem okozott nekem. Ugyanakkor örültem, hogy másodszor simán szültem – egyrészt élmény, másrészt 2 nappal előbb szabadultam a kórházból és hamarabb is gyógyultam. Úgyhogy kijelenthetem, nekem ez a része az anyaságnak nem okoz álmatlan éjszakákat. Van helyette ezer meg egy másik ami okoz.

Üveges bébiételt adni. Hujuj. Bizony, ezen az első babánál sokat agonizáltam. Esküszöm, én főztem. Tényleg. Próbálkoztam. De ha egyszer szarul főzök…a kölöknek meg ugyebár enni kell. Amit én csináltam azt rendre kiköpte. Az üvegest meg betolta. Tehát azt kapott. Szar anya lennék? Nem, csak szarul főzök. De mire eddig eljutottam, volt jó néhány átvergődött éjszakám. Most a második kölöknél már nem is kísérletezek, üvegest kap és passz. Vasárnap meg husilevest. Anyóséknál.

Engedni mesét nézni. Igen. Azt hiszem, ez számomra nagyon nehéz döntés volt. Mert nagyon akartam nagyon jó anya lenni, aki tényleg sokat foglalkozik a kicsivel, aki játszik, mondókázik, beszél hozzá. De nekem a kislányom születésénél ott volt az édesapám, akit éberkóma után talpra kellett állítani, most a kisfiam pedig második gyerek, így a nővére követel nem kevés időt, ergó, akármennyire nem akartam, bizony bevetettem a villanypásztort. Pedig fájt. Butaság, de ezen a témakörön sokat gyötrődtem. Aztán kompromisszumként szigorúan ellenőrzött tv műsort választottam. Kis vigasz…

– Gorombán szólni a gyerekhez. Nos, én konkrétan kiabálni szoktam. Zeng a 10 emelet. Utána meg szégyenkezem, hogy a gyerek is kiabálós, mert ezt tanulja tőlem. Hát tényleg milyen egy anya vagyok én? Kiabálós. Nagyon igyekszem nem harsogni, de gyakran gurul a pirula. 
Igen, ezen a ponton tombol csak igazán az anyai bűntudatom. Hogy rossz példát mutatok, hogy nem jól nevelek, s nem jól reagálok le dolgokat.
Minden kiabálás után mérges vagyok magamra, s mindig megfogadom, többet nem. De aztán megint…

– És az én nagy bűntudatvesszőm maradt a végére. Amivel a legtöbbet szoktam ostorozni magam: a nem foglalkozom velük eleget dilemma.
Mikor nemet mondok egy kérésre, mikor nem ugrok szerepjátékozni, mikor nincs energiám, kedvem, időm a rendelkezésükre állni, olyankor szörnyű kínok, az önvád kínjai gyötörnek. Elhanyagolom őket, mindig ez motoszkál olyankor bennem.

De rájuk nézek. Mosolyognak. Nevetnek. Jönnek és átölelnek. Bíznak bennem és szeretnek. 

Akkor olyan szar anya csak nem vagyok!

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zalai Barbara says:

    Gabriel Mihaly, csak gratulálni tudok ehhez az építő megjegyzéshez! Kedves Kiss Emese! Szerintem minden anya, apa így van ezzel. Míg a gyerekeket csak könyvből, meg filmekből ismerjük, nagyon egyszerű minden. Aztán mikor már élesben ott vagyunk, és nem működik, amit olyan komolyan elhatároztunk… Mindig azt mondom, ez életem legnagyobb kihívása. És hogy jó döntést hoztam-e? Majd 20-30 év múlva derül ki. De a lényeg: hogy a legtöbb ember a legjobbat akarja a gyerekének. És mi a legjobb? Nekem a csoki, a páromnak a BMW… Minden embernek,gyereknek más. Így ismetetlenül Te jó anya vagy!

  2. Gabriel Mihaly says:

    Milyen anya vagyok?
    Rövide:ostoba…..


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!