KissEmese

Kakanyomat az ágyneműn és egyéb huncutságok avagy így tarol egy 10 hónapos

10 hónapos lett drága csemetém.
Hihetetlen, hogy öregszenek ezek a gyerekek. Még jó, hogy mi nem változunk velük. Minden ellentmondó bizonyíték – szarkalábak, ősz hajszálak, fájó derék, ropogó térdek – csak a véletlen szülöttei.

10 hónapos lett, ez alkalomból gondoltam írok nektek egy összegzést arról, mik történtek velünk eddig. El akartam mesélni, mi minden praktikus dolgot kezdtem használni, amit az első gyereknél még nem is ismertem.
Tervemet azonban felülírta az a tény, hogy momentán egyetlen árva, épkézláb gondolat sem jut eszembe abból a sok ötletből, amik nap közben még a fejemben tolongtak.

Nap közben, mikor hegyet játszottam a szőnyegen. Hegyet, amit a fiatalúr feszt megpróbált egész nap meghódítani. Csak mászott és mászott fel rám, rendületlenül. Hiába na, most van itt a nagymozgások időszaka: kúszik, felül, feltérdel, feláll – nagyjából egyszerre.

Mindezek mellett pedig rág, mint egy kismókus. Úgyhogy összerágott, összenyálzott hegy lettem a szoba közepén, amit bőszen ostromol a hős lovag, hogy a tetőn megkapja jutalmát.

Márknál a jutalom a kaja. Ő mindig enne. De nem is akármit: újabban kilopkodja a kezünkből a falatot, s villámgyorsan betömi – aztán meg öklendezi vissza, rám hozvva a szívbajt, mivel rágni sosem rág.
Csak nyel…mint egy kiskacsa.

S mit csinál ha nem mászik, nem rág és nem is eszik? 

Matat! (Nem, nem alszik. Pedig valld be, arra gondoltál)

Húzkodja a kábeleket, tépi a tapétát, kipattintja a gáz alját (máig nem tudom, hogyan) elmozgatja a torlaszokat, amiket épp miatta emeltünk a lakás egyes pontjain.
Kikapcsolja a hosszabbítót, ajtónyílásba dugja az ujját, székeket tologat, feldönti a ruhaszárogatót.
Gyakorlatilag egy tornádó erejével dönti romba sec perc alatt a lakást. 

Mindezeket kúszva, fél kézzel. Hihetetlen kispasi. Ad elfoglaltságot, nem panaszkodhatom.
Estére aztán elfáradunk, úgyhogy ő durmol, én meg kétségbeesve kutatok az agyamban: miről is akartam írni?
Ja igen. A számomra újonnan felfedezett, mindennapokat megkönnyítő dolgokról, amiket valamiért én 6 éve a lányomnál nem ismertem, így nem használtam. Pedig nagyon jók!

Na majd legközelebb!

Most elvonulok erőt gyűjteni a holnapi naphoz. Ki tudja mi szépeket tartogat. A mai nap csúcspontját, mikor kicsi kincsem szaros seggel csúszott végig az ágyunkon, hogy aztán az ágy közepén felüljön és segglenyomatot rakjon a lepedőre, szép barnát, nos ezt az atrakciót nehéz lesz űberelni.

Nehéz, de nem lehetetelen, úgyhogy felkészülök! És majd legközelebb felsorolom a mindennapokat segítő babaholmikat!

Addig is szép napot Nektek!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!