KissEmese mindennapjai

Zsarolnak a bezzeggyerekek – meddig lehet engedni?



Reggel szokás szerint hatalmas kapkodásban voltunk.
Hiába állítottam be az órát, és hiába keltünk fel időben, annyit tudunk töszörögni, hogy minden nap kapkodás az iskolába indulás vége.

Ma reggel sem volt ez másként.
A kávét, kakaót még nagy egyetértésben kortyolgattuk el pizsiben a konyhában, miközben a Töki kenyérhéjat majszolt (a fogzás leghatékonyabb ellenszere nálunk, tulajdonképpen az egyetlen nyugtató, ami bevállt) ám az öltözésnél már akadtak gondok.

Például az, hogy kiderült, a tavaszi nadrágok zöme jó 6-8 cm-rel rövidebb, mint kéne. Bokáig összesen kettő ér, a többi legfeljebb kánikulában lesz használható, mikor ráfoghatom, hogy direkt lábszárközépig érő.
Mikor nagy kínnal sikerült összeválogatnom egy megfelelőnek tűnő szettet, jött a feketeleves:

– Anya! Nem tudnál valami normális ruhát rám adni? Ezek kisbabás szarok! A többiek a suliban mind menő cuccokban járnak!
– Ezekkel mi a gond? – néztem értetlenül a sima fekete cicanacira és az egyszerű, de csajos rózsaszín pólóra. – Tegnap, meg a múlt héten, meg eddig mindig megfelelt a cicanadrág-póló összeállítás. Most hol a bibi?
– Ott, hogy mindenki más szuper kötényruhát hord, meg átsímogatható mintás felsőt, nekem meg csak ezek a dedósok vannak. 

Na, megérkeztünk! Kezdődik! – ugrott be. – Mostantól ez lesz.
A bezzeg a másiknak ez van, az van, ezt kaphat, oda mehet, mást csinálhat. Bezzegbezzegbezzeg.

Viki morgott még egy kicsit, mikor kiderült, hogy neki bizony nincs kötényruhája, de aztán felöltözött.

Én meg azon tűnődtem, most már erre is figyelni kell majd. A bezzeg élethelyzetre mostantól évekig.
Mert mostantól egyre szaporodtak majd a a követelések:
Új ruha, flancos cipő, különórák, mobil, menő táska, minden, ami pénzért kapható. Apuka meg anyuka pénzén. Hogy aztán mehessen a neki miért van, nekem miért nincs nyöszörgés.
Indul az egymás figyelése, a cikizés, a megfelelni akarás, a nem szabad kilógni a sorból.

Valamiért ebben a lányok sokkal kegyetlenebbek, mint a fiúk. Emlékszem, az unokahugom megkapta elsőben vagy másodikban, hogy csóró, mert hétfőn és pénteken ugyanazt a felsőt merte felvenni….
Most Viki érzi dedósnak a ruháit, amikkel nincs a világon semmi baj.

Maholnap mobilt fog rajtam követelni, ami a fél osztálynak lesz, meg sok zsebpénzt, esetleg szakkört vagy akármit, s én leszek az undok, irigy anyuka, amikor majd nem-et mondok alkalomadtán. Amikor nem bólintok majd rá minden ésszerűtlen követelésre.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!