KissEmese mindennapjai

A részeg tini felcsináltatta magát, most meg elveteti – gondoltam. Az előítélet 8 karú polipként szorította össze a szívem



11 hetes volt a magzatom, mikor elhalt.
11 hetes, már majdnem túl a kritikus 12. héten. Csak majdnem. Kisműtéttel távolították el belőlem, amihez be kellett feküdnöm a kórházba.
6 ágyas szobába kerültem, minden ágyon kisműtétre várók feküdtek. Mind ugyanarra a beavatkozásra készültünk, de nem ugyanabból az okból.

Belőlem a halott picikémet távolították el, másokból az élőt.

Igen, voltak a szobában akik abortuszra vártak.

Akkor, abban a pillanatban gyűlöltem őket. Mert ők választhattak, és nem kérték azt, amit én akartam, de nem lehetett.
Csak a feketét láttam, és szívemben az első órákban harag dúlt. Haragudtam rájuk.

Azonban az élet nem fekete és nem fehér. Számtalan árnyalata létezik, s hiba másokat elítélni, míg nem ismerjük a körülményeit, az életét, a döntései okát.



Mellettem a szomszéd ágyon egy 17 éves lány feküdt. 8 hetes terhes volt, abortuszra jött. Sápadt volt, vékony és nagyon-nagyon szótlan. Látszott, hogy szorong, a tekintete rémült volt. Én először nem vettem róla tudomást, az előítélet nyolckarú polipként fogta gúzsba a szívem.
Nézd csak – súgta a fülembe – itt ez a felelőtlen tini, nyilván bulizott, s részegen felcsináltatta magát. Most meg elveteti a babát, mert így könnyebb neki.

Aztán felülkerekedett bennem a szánalom, mert annyira látszott, hogy retteg, s a mosdóban, mikor egyszerre mentünk, megkérdeztem, segíthetek-e valamiben, mert látom, fél.

A lány hírtelen összeroppant, s védtelen kislány lett, akiről hamar kiderült, korántsem felelőtlen, mint ahogy én gondoltam.
Fogamzásgátló mellett esett teherbe. Nem volt elővigyázatlan. Azóta azonban többször dohányzott, alkalmakkor alkoholt is fogyasztott, s félt, hogy a magzat nem lenne egészséges.
Könnyek közt azt is elmesélte, nagy családban él nem épp jómódban, s még iskolába jár, amit szeretne befejezni. A szülei rengeteget dolgoznak, nem tudják vállalni a kisbaba gyámságát. Az apuka is tini, a sorsa neki sem különb. Sokat beszéltek róla, s mindkét család az abortusz mellett voksolt. Ő maga is, most a műtét kapujában mégis gyászolta a kis életet.

Az a kislány, ott a kórházban az én szememben felelősségteljes felnőtté érett azon a napon, aki előre nézett a jövőjébe, nem csak a pillanattal foglalkozott.

Abban a kórházban ketten várakoznak egyszerre a műtő ajtajában. Én mentem a lánnyal, s fogtam a kezét addig, míg be nem vezették. Bátorítottam, letöröltem a könnyeit, amíg sírt, s aztán néztem sápadt arcát, mikor bement.

Ő hozott egy döntést. Nem az én tisztem eldönteni, s szerintem senkié sem, hogy helyes volt-e. Az azonban biztos, hogy átgondolt, tudatos döntés volt.

Az élet nem fekete és nem fehér. Nem mondhatjuk, hogy az abortusz helyes vagy helytelen. Az abortusz egy döntés. Azé, akinek a testében egy kis élet megfogant.

Én nem leszek soha abortuszpárti. De többé nem ítélek meg senkit előre, nem hozok elhamarkodott véleményt.
Mert, mint mondtam, senkinek nincs joga más életében vájkálni, más döntését megítélni, a tettét elítélni.

Az a legjobb, ha nincs szükség abortuszra. De ha mégis úgy hozza az élet, had döntsön szabadon mindenki a saját sorsáról!

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Bottka Katalin says: (előzmény @Lara Lara)

    Kedves Lara! Úgy nem tudna rájuk haragudni, ha nem vonna párhuzamot a kettejük sorsa között. Ha nem magát sajnálná, hogy küzdenie kell valamiért, ami másnak megadatik, de nincs rá szüksége. Nem élhetjük senki életét, csak a sajátunkat, és nem is dönthetjük el, hogy az ő tettei helyesek, vagy sem. Az ő szemszögéből bizonyára az, és teljesen mellékes, hogy más mit gondol róla. Ön bizonyára felnőtt, érett nő, boldog párkapcsolatban él, és a szerelmük megkoronázása lenne egy gyermek. Az ő számára az a valami még nem egy gyerek, csupán a sexuális együttlét kellemetlen következménye, tehát szabadulni akar tőle. Mindaddig, amíg ők így tekintenek rá, addig szerintem is ez a legjobb, amit tehetnek. Amint fejben megérnek, már másképp fogják látni, és akkor jön el az ideje a gyermekvállalásnak. Az életben rengeteg dologért küzdünk, ami másnak megadatik, mégsem értékelik, nekünk meg egy élet is kevés rá, hogy elérjük. Ha ilyenkor haragszunk rájuk, azt úgy hívják, irigység. Bevallva, vagy bevallatlanul….

  2. Lara Lara says:

    Emese, ez nagyon szép volt tőled.Igen, vannak ilyen esetek is, és ezeket a lányokat én is sajnálom. De 3 hete, mikor HSG-re vártam, az “én szobámban” is volt egy abortuszos tini, na ő csak saját magát sajnálta, a babáját nem. És én nem tudtam másra gondolni, mint hogy én akarom azt a babát. miért nem lehet az enyém? Míg két felnőtt, rendezett életű nő várt ott egy olyan vizsgálatra, ami talán esélyt ad egy babára, addig a sok felelőtlen nő/lány sorra dobja el a gyerekét hasonló műtőkben. Hogyan tudnék nem haragudni rájuk?


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!