KissEmese mindennapjai

Mindenki le van szarva…

Észrevettétek már, hogy a jó időszakokat mindig felváltják a hullámvölgyek? Naná, micsoda hülyeséget beszélek. Hisz, ha nem lennének hullámvölgyek, nem lennének hegyek sem. 
Teljesen egyértelmű, hogy vannak az ember életében jobb és rosszabb periódusok. Csak valahogy a jobbak túl gyorsan véget érnek, a rosszabbak meg nyúlnak, mint a rétes, s felzabálják az ember erejét.

Naná, hogy nekem most ez utóbbi van porondon. 

Anyaként szipolyoznak a gyerekek, akiknek mintha hírtelen 8 karuk és ezer szájuk lenne, amikkel mind belém csimpaszkodnak, mind nekem kiabálnak. Sok a bajuk, még több a nyűgjük, s természetesen tőlem várják a megoldást. Kitől mástól?
Hisz én vagyok velük szinte mindig.

Íróként kiürült a fejem, s mivel mostanában a próbálkozásaim is sorra kudarcot vallanak, azt érzem, felesleges minden este a gép előtt görnyednem, s a billentyűket püfölnöm. Hisz úgysem ér semmit az egész.

Barátként sem remekelek mostanában, a lepcses pofámat az istennek sem bírom befogni, a gondolataim esztelenül, válogatás nélkül szaladnak ki a számon megbántva azokat, akik fontosak lennének.

Azt érzem, elfáradtam. 

Apám ma azt mondta nekem, túl régóta cipelek olyan terheket a vállamon, amik csak lehúznak. Talán igaza van, s itt az ideje, hogy ezektől megszabaduljak.
Elég az időrabló, felesleges feladatokból, a mondvacsinált barátokból, akik egyáltalán nem ismernek és nem fogadnak el, elég a felesleges, meg nem fizetett munkákból, a rossz posztokból, fárasztó emberekből.
Elég, hogy mindig mindenki tőlem várja a tutit, aztán meg a sültgalambot, mert így nekik könnyebb. Én dolgozok, ők meg legfeljebb a tenyerüket dörzsölik.
Elég a jófej vagyok szerepből.

Igen, egy ideje megint rám tört a megfelelési kényszer, aminek igájában sínylődök. 
Igen, tipikus Mérleg vagyok, aki csak nyeli a szart, mert gyűlöl konfliktusba keveredni.

Most mégis ideje, hogy az életemben kicsit rendet tegyek, s kiborítsak néhány bilit. Akár konfloktusok, sértődések árán is.
Ha ez kell ahhoz, hogy a hullámvölgyből újra a hegy felé vigyen az utam, akkor megteszem. 
Leszórok magamról néhány terhet!

Minek feleljek meg embereknek, akik tojnak rám?
Helyette inkább fordítok időt a gyerekeimre, a családomra, s ezzel máris két legyet ütök egy csapásra.

Talán épp az a gond, hogy a fontossági sorrend megint felcserélődött, s ha a helyére illesztem a dolgokat, újra felfelé visz majd az utam.


Talán épp az a megoldás, hogy kimondjam: mindenki le van szarva!

 

Úgyhogy agyő felesleges “barátok”, meg nem fizetett szemét feladatok, energiarabló időpazarlás!
Mától megint a szeretteimmel és magammal foglalkozom. Nem dolgozom más helyett, csakis magamért.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Vegatár says:

    Mérleg? Hja, ismerős 😀

  2. Moravcsik Andrea says:

    Időnként ki kell mondani…, ha nem, megfulladsz! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!