KissEmese

Féltem a párom, de muszáj sokat dolgoznia, hogy megéljünk

Kivagyok!
Úgy érzem, megfulladok itthon. Érzem, hogy lépni kéne. Valamit lépni. Most. Azonnal. Mindenképp. Valami drasztikusat. Mert különben tényleg megfulladok.
Valami más kell. Mert a mostani életünk csapda.

Nem most érzem ezt a szorítást először. Időről időre fellángol bennem ez a kényszer, de aztán a mindennapok szőnyeg alá söprik.

Az a bajom, hogy gürizünk, mint a marhák, évek óta. Mégis egy helyben toporgunk. Nem jutunk előre. Nem jutunk sehova. Csak úgy vagyunk. Az életünk meg ketyeg.

Mert kifogás, na az mindig van. Patópál nemzetének büszke leányaként mondogatom, ej, ráérünk!
Hisz évek óta gyártjuk közösen párommal az okokat: épp most kezdtünk az új munkahelyen, most gazdasági válság van, most megszületett az első gyerek. Elment a második, elment a harmadik, elment a negyedik… várunk.
Megfogan végre az ötödik. Meg is marad, megszületik…most csecsemő, most fogzik, most szepaszorong….
(aztán meg majd ovis-sulis-kamasz lesz)

És közben látom, hogy a párom éjszakázik, és egyre rosszabbul bírja. Attól félek 1-2 év és szívinfarktust kap. De nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne járjon éjszakára, mert csak ebből van pénz. 

És nézegetem a lakásárakat, (mert azért az megvan bennem, hogy nézegessem, főképp mióta a főbérlő ingataggá tette alattunk az albérletet) és távoli a saját lakás.
….és egyre messzebb kerül…

És ma, bár ritkán fordul elő velem, ma nagyon irigylem azokat, akiknek apuci a segge alá tolja a saját lakást. 

 

Nos.
Mindezek jegyében vettem egy kaparóst, s találomra töltöttem 2 lottót.
Szánalmas, nemigaz? 
Csukott szemmel és lebegő ujjal állni a lottózó sarkában és ikszelni a számokat, amire ráböktem. Aztán remélni…

Mondjam, vagy ne mondjam? Természetesen nem nyertem. Illetve, visszavonom. Nyertem 100 kemény forintot a kaparóson. Ugye, egész vagyon? De aki a kicsit nem becsüli….

Elfagyizzuk. A főbérlőnk egészségére. Aki nyomorom margójára közölte, hogy most már tényleg cuccoljunk ki. Ne húzzuk az időt, mert kell neki a lakás.


Tehát a sors megadta a választ. Menni akartál csaj? Na, most mehetsz!
Csak még mindig lóg a kérdés a levegőbe: ugyan, hova?

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!