KissEmese

“Néni! Nem érti, hogy nem vagyunk idevalósiak?”



” – Hol az az átkozott cumisüveg? És a pelenkák? Nem hiszem el, hogy a táska legaljára került a popsikrém…Hallod, a többiek már a kocsinál vannak, mindenki ránk vár, hogy elindulhassunk a Balatonra…
Mindegy, vigyétek le ezt a két csomagot, én addig adok cipőt a kicsire! “
Így szólt az ukász nem is olyan rég, mikor kiscsaládunkkal elhatároztuk, hogy barátainkkal leutazunk 3 napra a Balatonra. Csobbanni. Nevetgélni. Naplementét nézni. Hűsítő citromos italt kortyolgatni jóízű beszélgetés alatt, míg a gyerekek végre alszanak.

Az első adag csomag jutott el a kocsihoz. Aztán a kisfiam végighányta az előszobát. Engem. A többi csomagot. Majd a pelenkát is telerakta.
Csomagok visszavándoroltak.
Édes álmok a Balatonról, csobbanásról, hűsítő citromos italokról, baráti beszélgetésekről mind-mind szertefoszlottak.
Legalábbis azon a hétvégén.

Bizony, vannak nyaralások, mikor nem klappol minden. Mikor porszem szorul a gépezetbe. Olyankor persze irtó dühösek vagyunk, de éppen ezekből a bosszantó esetekből lesznek aztán a családi legendák. Amikről még az unokáknak is mesélhetünk…

” Kirándultunk Nagykanizsára. Visszafelé valami újabb autópályán jöttünk, amiről még Béla, a navigátorunk nem tudott. Egyszer csak megszólal Béla: 800 méter után hajts be a körforgalomba! Felkaptuk a fejünket: autópályán körforgalom? Nézünk erre, nézünk arra. És tényleg, jópár méterrel jobbra van egy körforgalom.. Mi meg hajtunk vele párhuzamosan az autópályán.. Visszafordulni esély sincs.. Egyszer csak tábla: Szlovénia..
Megyünk tovább.. Kb 20 km után megszólal a lányom: Tudtam,hogy unatkozni fogok, miért nem hoztam könyvet, hogy olvashatnék?
Mire én: Hülye vagy, gyerek! Éppen disszidálunk, Te meg unatkozol? Nincs benned semmi kalandvágy!

“Ukrajnában nyaraltunk a gyerekekkel. Maradt még költőpénzünk, ezért bementünk egy játékboltba, ahol épp kipakolták az új babákat – hatalmasak voltak, majdnem igazi gyermek méretűek. A lányom rögtön le is csapott egyre, megvettük. Hazafelé, míg vártuk a hálókocsis vonatunkat, a vasútállomáson elkezdett körözni körülöttünk egy helyi nő. Többször is odajött hozzánk, s bőszen mutogatva a szép új babára karattyolt valamit. Mondtuk nem, nem eladó, s közben a fejünk is ráztuk, a nyomaték kedvéért. De ő csak nem tágított. 5.-6. próbálkozásánál a 8 éves fiam mérgesen elé ugrott, csípőre vágta a kezét, toppantott és rászólt a nőre: Néni! Nem érti, hogy nem vagyunk idevalósiak?
Nem jött oda többet a hölgy, nálunk meg szállóige lett a mondat.”


“Nyaralni voltunk a Balatonnál egy hétig. Hihetetlen jó időnk volt, remek programokat szerveztek a szüleim. Anyám egész idő alatt bőszen kattogtatta a fényképezőgépet, mi meg ezer foggal vigyorogtunk a kamerába. Az utolsó nap, anyu épp a házat fotózta, amiben a hetet töltöttük, apám átkarolta és megjegyezte:
– Még jó, hogy ennyi filmet vásároltál az útra, bőven lesz mit előhivatni. Mindet dobozba tetted, ugye? Úgy könnyebb felcimkézni.
Anyám meg lemerevedve csak nézett, aztán kinyögte:
– Filmet? Én azt hittem, ez a te reszortod, és cseréled. Én csak fotóztam….
Mondjam? Nem is volt film a gépben….azon a nyaraláson nem készült rólunk egyetlen kép sem…”


Nektek legyen csodaszép, kellemes emlékekkel teli nyaratok! 

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!