KissEmese

Rumcájsz szemöldöke, egy kecske lába no meg én



Nem tudom, lányok, ti mikorra szoktátok időzíteni a nagy generált. Azt, amire minden nőnek szüksége van. Fiatalként ritkábban, az idő múlásával gyakrabban.
Azt, ami után a tükörbe nézve elégedetten bólintatok: ezzzazz kisanyám! 

Én régen a hétfő délelőttöket szántam erre. Mikor a kislányomat leadtam a bölcsibe, majd az oviba, nekiálltam a nagytatarozásnak. Manapság, hogy ketten csivitelnek itt folyamatosan, akkor kerítek sort a generálra, ha van egy kis üresjáratom. (meg, ha már egy bajszos, zsíros hajú vénasszony néz vissza rám a tükörből, akinek kecskéhez hasonló szőrzet borítja a lábát. Juj. Na jó, ezt azért igyekszem nem megvárni.)

Hajpakolás, arcpakolás, köröm és sarokreszelés, szőrtelenítés itt-ott az átlagos feladatok közé tartoznak. Hála a magasságosnak meg a józan eszemnek, a szemöldökömet meg a bajuszkámat egy tündér rendezi minden hónapban, úgyhogy ezekkel nincs dolgom, ellenben a lábam sok odafigyelést, babusgatást igényel. Merthogy szárad meg repedezik saroktájt. És bundát is gyakran növeszt lábszáron. A dög.

Ha a nőket megkérdezné valaki, hogy mi a kínzó eszközök legkínzóbbika, tuti, hogy mindenki a gyantát mondaná.
#Horrorfájdalmasakismocsok.
Épp ezért, én ki is utasítottam az otthonunkból. Helyette rendszeresen csórok apa borotvái közül, s azzal kergetem el a hitvány szőrzetet. Nem állítom, hogy a legideálisabb megoldás, de garantáltan fájdalommentes. S csak ritkán folyik vér…


Ha van annyi időm, elő szoktam keresni a szuper kis ultrahangos gépemet meg a kedvenc arckrémemet és lekezelem az arcomat is. Olyankor annyira bársonyos, bőven versenybe szállhat Márk popójával akár.
A dekoltázsomra is szoktam figyelni. Pár év múlva vállon veregetem magam, hogy időben gondoltam erre, nem leszek tiszta ránc, és nem kell visszafecskendeztetnem majd a saját véremet mondjuk. (Hú, de tájékozott vagyok!) 

Most azonban még szívom a fogam, mert sokidőt igényel…drága időt.

Dehát senki nem mondta, hogy csinosnak lenni nem macera. Mert igenis, szerintem az.
Egy hamvas huszonévesnek még elég egy kis smink meg némi mosoly, egy nem hamvas nőnek már tenni kell valamit azért, hogy kinézzen.
És persze azok a fránya férfiak ezt sosem teszik szóvá. Az én férfim legalábbis nem.
Ő maximum a hosszú haj és a kopasz közti különbséget ismeri fel, a pakolás előnyét biztosan nem. És a szemöldököm is csak akkor szúr szemet neki, ha már Rumcájsz-ét viselem.

De azért egy-egy nagytatarozás után látom, hogy tetszik neki a látvány, ez kárpótol a maceráért. És magamnak is bejövök ám olyankor.
Hát én mondom, megéri!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!