KissEmese

Dugulj már el kisfiam!

Drága szerelmetes kisfiam!

Szeretlek! Isten látja lelkem, nagyon szeretlek.

Szeretlek, mikor hajnalok hajnalán fejbe dobsz egy könyvvel, s eldúdolgatod a Boci-boci tarka kezdő sorát. Anyai keblem esküszöm büszkeségtől dagad, bár talán a szememre ragadt csipától ez nem látszik annyira.
Te vagy a szívem egyik csücske, mikor a kávémat rám öntöd, vagy a cukrot borítod ki, esetleg a kukában kotorsz, ezzel rövidítve meg a reggeli kávészeánszomat.

Szeretlek, mikor árnyékként követsz a mosdóba, s árgus szemekkel végignézed, hogyan kell kihúzni és letépni a wc papírt, hogy aztán egy óvatlan pillanatban te is kipróbálhasd, eldugítva letépkedett papírral a wc-t.
Imádom, mikor a lábamba csimpaszkodva megakadályozod, hogy magamra rángassak egy nadrágot, és akkor is, mikor lerántod ugyanazt egy zsúfolt játszótér közepén.

Olyan cuki vagy, mikor őrjöngve mászol utánam, ha megpróbálok a szobából kimenni, és azt is nagyon csípem, hogy napjában ezerszer is megmutatod azt a tudományod, hogyan kell a ruhákat a szekrényből kiszórni. Tudom-tudom, nekem kéne gyerekzárral bezárni, de mit lehet tenni, ha mindig akad egy újabb és újabb szekrény?

Kis szerelmetes fiacskám, nem győzök betelni a falatkák összeszedegetésével, amik a konyha minden pontjára jutnak etetésnél a szádon kívül, és kedvencem a szétkent májkrém, kakaó vagy egyéb főzelékek, szószok folyamatos takarítása minden létező felületről.

Imádom, hogy nagyon kreatívan használsz minden játékot, s a kockától a labdán át a babákig, autókig, könyvekig mindenről be tudod bizonyítani, hogy tökéletes ívvel tudnak repülni és landolni a pucér lábfejemen.
És külön szeretem, hogy ugyanilyen tökéletes pontossággal leutánzod a fájdalmas sikításom is. (Hiába na, mindent tőlem tanulsz.)

Szeretlek, mikor túlharsogod a telefont, kirángatod a kábeleket, összegyűröd a véletlenül elöl hagyott fontos iratokat, szeretlek, mikor engem használsz mászókának, rágcsának (cefet élesek a fogaid babám) párnának.

Tulajdonképpen mindig, tényleg mindig, nagyon-nagyon szeretlek!

 

De néha, mikor fél kézzel próbálok magamra cincálni egy összecsavarodott melltartót, mikor leszakad a kezem, mert folyton cipelteted magad, mikor úgy beleharapsz a mellembe, hogy nem is csillagok, de egész galaxisok repkednek a szemem előtt, mikor lüktet a fejem, mert megállás nélkül nyüszítesz, nos ezekben a pillanatokban a szeretet mellett azért eszembe jut egy gyarló anyai fohász is, ami így hangzik:

Könyörgöm, dugulj már el egy percre!

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!