KissEmese mindennapjai

Gyötört a bűntudat az elvesztett babák miatt

Mikor a kislányomat beterveztük, még szinte ki sem gondoltuk, hogy jöjjön, máris megfogant.4 hónapos terhes lehettem, mikor édesapám az intenzív osztályra került, s az orvosok azt mondták, nincs esélye megismerni az unokáját.A nagynéném a mai napig állítja, ők találkozhattak félúton – édesapám elindult, a kislányom érkezett, s végül ő volt az, aki visszavezette a távozóban… Tovább »

Kakanyomat az ágyneműn és egyéb huncutságok avagy így tarol egy 10 hónapos

10 hónapos lett drága csemetém.Hihetetlen, hogy öregszenek ezek a gyerekek. Még jó, hogy mi nem változunk velük. Minden ellentmondó bizonyíték – szarkalábak, ősz hajszálak, fájó derék, ropogó térdek – csak a véletlen szülöttei. 10 hónapos lett, ez alkalomból gondoltam írok nektek egy összegzést arról, mik történtek velünk eddig. El akartam mesélni, mi minden praktikus dolgot… Tovább »

A szoptatás csodája nem tart örökké

Néhány hónappal ezelőtt őszintén írtam arról, hogy elegem van a szoptatásból.Akkor – nem szégyenlem, kimondom – rettentően terhesnek éreztem a szinte vég nélkülinek tűnő tejszolgálatot. Vissza akartam kapni a saját testemet – magamnak. Aztán, szinte észrevétlenül múltak el a hetek.Öszeszoktunk a törpével, megismertük egymást. A szoptatást is zömmel felváltotta a bébikaja, így nem voltunk már kiszolgáltatottan összeláncolva… Tovább »

Gyomorhurut avagy minden hányásban van répa

  Akinek a gyereke közösségbe jár tisztában van vele, hogy hiába bármilyen ügyeskedés, megelőzés, vitaminkúra, a betegség előbb vagy utóbb felüti a fejét. Tisztában vagyok vele én is, mégis sokkolt, mikor életem leánykája sugárban hányt le a galáriaágyról egyik éjjel. Reggel így nem volt kérdés, hogy az aznapi tanítás elmarad – számunkra mindenképp. Mivel apa épp… Tovább »

Segítség, fúria lett a gyerekemből!

Shambalambalaba! Minden erők ősanyja, kérve kérlek, add vissza a kis Babyfúria helyett az én tündéri kislányomat! Babyfúria 8 hónapja született, nagyjából egyszerre az öccsével. Valaha a Viki névre hallgatott, nagyon kedves, szófogadó, okos és hatalmas akarattal rendelkező csajszi volt.Olyan csajszika, aki minden titkát megosztotta az anyukájával, bízott benne és többnyire szót fogadott.Mára ebből semmi nem… Tovább »

Türelem istene most segíts!

Ma van a napja.Ma fogok harakirit elkövetni 49 nm-es panelunk valamelyik csendes zugában. Bár, ha jobban belegondolok, csendes zug nincs, hisz még a klotyóra is kísérettel megyek, úgyhogy bármelyik zug jó lesz.Harakirizem. De minimum beleverem a fejem a falba. Az fix.Vagy sikítok. Sikítani ér egy tízemeletesben? Vajon hányadikon hallanának még tisztán? Maradjon inkább a harakiri. Az csak mocskos…. Tovább »

Mikor anya beteg

  Minden porcikám sajgott, mikor a tükörhöz vonszoltam magam reggel.Meg sem lepődtem, hogy egy borzas némber nézett vissza rám, akinek nem is táskák, minimum bőröndök lógtak a szeme alatt, az orra pedig akkora volt, mint egy nagyobb duda.Csak sikerült összeszednem valahol a nyavaját, gondolom bosszankodva a konyha felé menet, s közben azon imátkozom, csak 10… Tovább »

Mikor üres a tányér

Kislány koromban elég jó módban éltünk.A szüleimnek mindenük megvolt, évente többször mentünk kirándulni, heteket nyaraltunk – még a Rózsa dombon is – jártunk külföldön, menő cuccaink voltak, jó lakásunk, aztán saját építésű házunk egy akkor jónak számító helyen és tényleg nem szenvedtünk hiányt semmiben.Legalábbis én gyerek fejjel így láttam. Valami zavar mégiscsak volt az idillben,… Tovább »

Anyaságban is nőnek maradni

  7 évvel ezelőtt, 4 hónapos terhes voltam, mikor édesapám intenzív osztályra került. A kórházból nagyjából egy időben hoztuk haza a kisbabámmal. Állandó ápolásra, 24 órás felügyeletre szorult, így én extrém helyzetbe kerültem: egyszerre pelenkáztam egy kisbabát és egy 55 éves babát. Egyszerre mozgattam, forgattam, tornáztattam őket. Egyszerre tanulták tartani a fejüket, felülni, egyszerre tanultak… Tovább »

Egy rosszkedvű anya monológja

Csak ülök a csendes lakásban, és azt érzem, csőd vagyok!Körülöttem egyértelműen hurrikán tombolt alig pár perccel ezelőtt, ám most édesdeden alszik az ágyikójában.  Nappal maximum 40 percet. Éjjel 2 órát. Jobb napokon 3-at is egyben. De többet semmiképp. Talán ez a kialvatlanság az oka annak, hogy itt ülök az alvó 6 hónaposom mellett a romhalmaz… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!