KissEmese mindennapjai

Hurrá, nem vagyok terhes!

Mikor megszületett a kisfiam nagyon boldog volt a család. Megvolt a tündérkirálylány, megvolt a trónörökös, a terv megvalósítva, gyerekprojekt kipipálva.Részemről én tudtam, nem akarok 3. babát. Semmiképp. Se a kedvezményekért, se a juttatásokért, se az otthonlét lehetőségéért, se a gyerekvállalás szépségéért. Egyszerűen, nem. Az én életem így lett kerek, nem volt hiányérzetem. Meghát 38 éves vagyok, mire… Tovább »

Féltem a párom, de muszáj sokat dolgoznia, hogy megéljünk

Kivagyok! Úgy érzem, megfulladok itthon. Érzem, hogy lépni kéne. Valamit lépni. Most. Azonnal. Mindenképp. Valami drasztikusat. Mert különben tényleg megfulladok.Valami más kell. Mert a mostani életünk csapda.Nem most érzem ezt a szorítást először. Időről időre fellángol bennem ez a kényszer, de aztán a mindennapok szőnyeg alá söprik.Az a bajom, hogy gürizünk, mint a marhák, évek… Tovább »

A fiam tanít: ne ítélj! avagy a rosszarcú fiúknak is van szíve

Sosem állítottam, hogy előítéletmentes vagyok. Sőt. Dolgoznak bennem rendesen. Viszont képes vagyok változtatni az előítéletemen, ha arra okot kapok.A plázacica szőke tüncikét is meg tudom szeretni, ha humora, esze, szíve van, és a legbájosabb embert is meg tudom utálni, ha jégszívet és undokságot takar a báj. Ámbár azért, az előítéletek nem véletlenül születnek, a legtöbb nem… Tovább »

Romos házhoz szaki kerestetik

fotó: indafotó Van nekem egy apukám. A világ legjobb fej apukája. Kicsit bohém, kicsit extrém, kicsit rigolyás, de mégiscsak a legjobb fej.A szüleim válása után mi gyerekek vele maradtunk, felnevelt bennünket, kiiskoláztatott tisztességgel, ahogy erejéből futotta.Gyerekkoromban Ajkán éltünk, aztán apu átevickélt velünk a Dunántúlon, hogy egy jobb élet reményében Székesfehérváron vállaljon munkát.A kis poros panelunkat,… Tovább »

Gyötört a bűntudat az elvesztett babák miatt

Mikor a kislányomat beterveztük, még szinte ki sem gondoltuk, hogy jöjjön, máris megfogant.4 hónapos terhes lehettem, mikor édesapám az intenzív osztályra került, s az orvosok azt mondták, nincs esélye megismerni az unokáját.A nagynéném a mai napig állítja, ők találkozhattak félúton – édesapám elindult, a kislányom érkezett, s végül ő volt az, aki visszavezette a távozóban… Tovább »

Kakanyomat az ágyneműn és egyéb huncutságok avagy így tarol egy 10 hónapos

10 hónapos lett drága csemetém.Hihetetlen, hogy öregszenek ezek a gyerekek. Még jó, hogy mi nem változunk velük. Minden ellentmondó bizonyíték – szarkalábak, ősz hajszálak, fájó derék, ropogó térdek – csak a véletlen szülöttei. 10 hónapos lett, ez alkalomból gondoltam írok nektek egy összegzést arról, mik történtek velünk eddig. El akartam mesélni, mi minden praktikus dolgot… Tovább »

A szoptatás csodája nem tart örökké

Néhány hónappal ezelőtt őszintén írtam arról, hogy elegem van a szoptatásból.Akkor – nem szégyenlem, kimondom – rettentően terhesnek éreztem a szinte vég nélkülinek tűnő tejszolgálatot. Vissza akartam kapni a saját testemet – magamnak. Aztán, szinte észrevétlenül múltak el a hetek.Öszeszoktunk a törpével, megismertük egymást. A szoptatást is zömmel felváltotta a bébikaja, így nem voltunk már kiszolgáltatottan összeláncolva… Tovább »

Gyomorhurut avagy minden hányásban van répa

  Akinek a gyereke közösségbe jár tisztában van vele, hogy hiába bármilyen ügyeskedés, megelőzés, vitaminkúra, a betegség előbb vagy utóbb felüti a fejét. Tisztában vagyok vele én is, mégis sokkolt, mikor életem leánykája sugárban hányt le a galáriaágyról egyik éjjel. Reggel így nem volt kérdés, hogy az aznapi tanítás elmarad – számunkra mindenképp. Mivel apa épp… Tovább »

Segítség, fúria lett a gyerekemből!

Shambalambalaba! Minden erők ősanyja, kérve kérlek, add vissza a kis Babyfúria helyett az én tündéri kislányomat! Babyfúria 8 hónapja született, nagyjából egyszerre az öccsével. Valaha a Viki névre hallgatott, nagyon kedves, szófogadó, okos és hatalmas akarattal rendelkező csajszi volt.Olyan csajszika, aki minden titkát megosztotta az anyukájával, bízott benne és többnyire szót fogadott.Mára ebből semmi nem… Tovább »

Türelem istene most segíts!

Ma van a napja.Ma fogok harakirit elkövetni 49 nm-es panelunk valamelyik csendes zugában. Bár, ha jobban belegondolok, csendes zug nincs, hisz még a klotyóra is kísérettel megyek, úgyhogy bármelyik zug jó lesz.Harakirizem. De minimum beleverem a fejem a falba. Az fix.Vagy sikítok. Sikítani ér egy tízemeletesben? Vajon hányadikon hallanának még tisztán? Maradjon inkább a harakiri. Az csak mocskos…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!