KissEmese

Énvagyokajani esete az útlezárással

Kis hazánkban gombamód elszaporodtak az énvagyokajani emberek. Mellényüknél csak az egójuk nagyobb, amit hatalmas önérzet, sikeres(nek hitt) online élet, jól fizető munkahely és némi suska növel a végtelenségig. Terpeszkednek kávézók teraszán fontos embert játszani, mobillal a fülükön rohannak az utcákon, mintha tényleg dolguk lenne és repesztenek az utakon lízingelt, vagy kintről behozott és feltuningolt autóikban…. Tovább »

“Annyit súgott a nyakamba, hogy ha jó leszek nem lesz bajom…”

fotó Két lány. Két történet. Két szívszorító pillanat. És a tény: bárkivel megtörténhet!    “Huszonévesen a barátaimmal béreltem közös lakást egy kisváros panelrengetegének közepén. Életem első önálló otthona volt, amit már nem a szüleim finanszíroztak.Igazi szabad élet volt. A főbérlőnk, egy 50-es kedélyes fószer nem kötött bele semmibe, egyszer egy hónapban jött, elszámoltunk, viccelődött, elment…. Tovább »

Leprás vagyok talán?

Én nem tudom, talán bebüdösödtem az utóbbi időben. Vagy talán van valami olyan negatív az aurámban, amit egyesek látnak (csak én nem).Esetleg rosszul bánok a gyerekeimmel, ezáltal rossz példát mutatva másoknak. Nem tudom.Az azonban biztos, hogy valami van. És nem, hetek óta nem ettem halat, hagymát, nem pacsuliztam, és fürdök is rendesen, tehát pumaszagom sincs.Mégis… Tovább »

Dugulj már el kisfiam!

Drága szerelmetes kisfiam! Szeretlek! Isten látja lelkem, nagyon szeretlek. Szeretlek, mikor hajnalok hajnalán fejbe dobsz egy könyvvel, s eldúdolgatod a Boci-boci tarka kezdő sorát. Anyai keblem esküszöm büszkeségtől dagad, bár talán a szememre ragadt csipától ez nem látszik annyira.Te vagy a szívem egyik csücske, mikor a kávémat rám öntöd, vagy a cukrot borítod ki, esetleg a… Tovább »

Rumcájsz szemöldöke, egy kecske lába no meg én

Nem tudom, lányok, ti mikorra szoktátok időzíteni a nagy generált. Azt, amire minden nőnek szüksége van. Fiatalként ritkábban, az idő múlásával gyakrabban.Azt, ami után a tükörbe nézve elégedetten bólintatok: ezzzazz kisanyám!  Én régen a hétfő délelőttöket szántam erre. Mikor a kislányomat leadtam a bölcsibe, majd az oviba, nekiálltam a nagytatarozásnak. Manapság, hogy ketten csivitelnek itt folyamatosan,… Tovább »

Na, kidobod akkor a cicit kisanyám?

– Figyu, hmm, most ezt inkább kihagyom! – mondtam egy meleg júliusi éjszakán a fiúnak, aki ilyen kedvesen invitált etyepetyére a discó háta mögé. 17 éves voltam nagy szájjal, nagy önérzettel és nagy, megingathatatlan elvekkel. Nem szerettem magam füttyre dobni. Többre tartottam önmagam annál, mint, hogy a falnak támasztva, szoknyát felhajtva pucsítsak egy kanos kis… Tovább »

“Néni! Nem érti, hogy nem vagyunk idevalósiak?”

” – Hol az az átkozott cumisüveg? És a pelenkák? Nem hiszem el, hogy a táska legaljára került a popsikrém…Hallod, a többiek már a kocsinál vannak, mindenki ránk vár, hogy elindulhassunk a Balatonra…Mindegy, vigyétek le ezt a két csomagot, én addig adok cipőt a kicsire! “Így szólt az ukász nem is olyan rég, mikor kiscsaládunkkal… Tovább »

“Tisztázzuk már le, miért családi parkoló a családi parkoló!”

  “Tisztázzuk már le, miért családi parkoló a családi parkoló!Egy hónap alatt már huszadjára járok úgy, hogy a túlsó végen tudok csak megállni a Tesco parkolóban, mert a családi rész tele van gyerekülésmentes, egymagukban érkező személyek autóival – vagy épp mint tegnap az első hely – kétszemélyes sportkocsival.   Tehát, minek is van (mert hogy… Tovább »

Kezit csókolom: eladó lakás van?

Mikor bemegyek a boltba és vásárlok egy ruhát, nagyon egyszerű dolgom van: tudom, mit akarok venni, a boltban ott lóg a választék, én felpróbálok egyet-kettőt, s ha passzol, megveszem. Nincsenek rejtett buktatók, elsumákolt tények. Max. néhány el nem varrt szál. Most, hogy nekiindultunk lakást vásárolni, én nagyon-nagyon platinaszőke egyszeri leányként azt hittem, a lakásokat megnézegetjük… Tovább »

“Alul narancs, felül hurka, igazi csemegebolt az a lány”

Nem stílusom a nyílt levél, úgyhogy ez most nem az lesz. Csak egy levél mindenkinek, bárkinek, valakinek…az veszi magára, aki úgy érzi, neki szól. ” Kedves Valaki!Ma sétálsz az utcán, 40 fokban, elgyötörten. Talán gondolatban a világot szidod, talán a főnököt, hogy nem adott szabit, pedig leugrottál volna a többiekkel hosszú hétvégére a Balatonra.Talán csak álmos… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!