KissEmese mindennapjai

Én nem tudtam suttogva kezelni a hisztit, bocs

Mostanában sűrűn olvasom a Kötéltánc blogot. Írója olyan bámulatosan fűzi egymásba a szavakat, olyan szépen, érdekesen, élvezhetően fogalmaz és kerekíti a történeteit, hogy mindig elvarázsol.Vagy majdnem mindig.Nemrég azonban leírt egy esetet egy édesapáról, aki mesterien kezelte a hisztit.   Bevallom, ez a történet sem hagyott hidegen, de nem a jó érzés kerített hatalmába. Erősen ráncoltam a… Tovább »

Őszinte villámteszt rólad

Mikor megláttam ezeket a baglyokat, rögtön tudtam, le kell fordítanom a tesztet….mert mellettük nem lehet szó nélkül elmenni.Természetesen választanotok kell, s kaptok egy rövid jellemzést…. Jöhet? 1.Ccc, te kis kíváncsi. Azt senki nem állíthatja, hogy zárkózott, semmivel nem foglalkozó, sótlan alak vagy. Mert te aztán nem vagy az egy cseppet sem. Minden érdekel, folyton új,… Tovább »

Anya? Én kövér vagyok? Mert az óvó néni azt mondta!

Van nekem egy kis barátnőm. Igazából a lányomé, de én is úgy szeretem, mintha a kis unokahúgom lenne. Mivel rokoni kapcsolat nincs köztünk, úgy szoktuk mondani, hogy barátok vagyunk. És ez így is van. Bármit elmondhat nekem és én is igyekszem mindent úgy megbeszélni vele, hogy 5 évesen is megértse. Nem teszek különbséget közte meg a… Tovább »

Az álsánta bérkoldus bekopogott a kocsi ablakán – a szívem is megállt

Ezerrel tűz a nap, pedig jócskán délután van. Feltekert ablakokkal megy a légkondi a kocsiban, halkan duruzsol a motor. A kezemmel dobolom a ritmust a kormányon, miközben arra várok, hogy a lámpa zöldre váltson. Még mindig rengeteg az autó, pedig direkt megvártam az indulással, hogy a délutáni csúcs lemenjen. Épp nyúlnék, hogy csatornát váltsak, mikor bekopognak… Tovább »

Hurrá, nem vagyok terhes!

Mikor megszületett a kisfiam nagyon boldog volt a család. Megvolt a tündérkirálylány, megvolt a trónörökös, a terv megvalósítva, gyerekprojekt kipipálva.Részemről én tudtam, nem akarok 3. babát. Semmiképp. Se a kedvezményekért, se a juttatásokért, se az otthonlét lehetőségéért, se a gyerekvállalás szépségéért. Egyszerűen, nem. Az én életem így lett kerek, nem volt hiányérzetem. Meghát 38 éves vagyok, mire… Tovább »

Jövendőmondás kártyából – nézd meg, mit mond neked a jóslat

  Már olyan régen kártyáztunk, ugye?Nem, nem a pókerre vagy a snapszerre gondolok, hanem jóskártyára. Mi vár rád a jövőben típusú jóslásra.  Szeretnétek? Én, bevallom, most nagyon. Mert mikor az ember válaszúthoz érkezik az életében, valahonnan megerősítést vár. Akár a kártyából is. Nézzük, mit jósolnak a kártyák. Én a zöld színű kártyát választom. És Te?… Tovább »

Féltem a párom, de muszáj sokat dolgoznia, hogy megéljünk

Kivagyok! Úgy érzem, megfulladok itthon. Érzem, hogy lépni kéne. Valamit lépni. Most. Azonnal. Mindenképp. Valami drasztikusat. Mert különben tényleg megfulladok.Valami más kell. Mert a mostani életünk csapda.Nem most érzem ezt a szorítást először. Időről időre fellángol bennem ez a kényszer, de aztán a mindennapok szőnyeg alá söprik.Az a bajom, hogy gürizünk, mint a marhák, évek… Tovább »

20 sztár, 20 gyerekkori fotó – de ki kicsoda? Kvíz

Bevallom, nagyon szeretek a celebek életébe néha belebámészkodni. Jól van na, nem is néha. Imádok belekukucskálni az életükbe. Nem vagyok ezzel egyedül. Mert ha így lenne, nem lennének bulvármagazinok, nem igaz?Álmom, hogy egyszer interjút készítek valami hazai hírességgel, ami baráti hangvételű és izgalmas. Mondjuk Tóth Gabival, őt nagyon csípem… Na, de ne halandzsázzunk mellé. Szóval… Tovább »

Romos házhoz szaki kerestetik

fotó: indafotó Van nekem egy apukám. A világ legjobb fej apukája. Kicsit bohém, kicsit extrém, kicsit rigolyás, de mégiscsak a legjobb fej.A szüleim válása után mi gyerekek vele maradtunk, felnevelt bennünket, kiiskoláztatott tisztességgel, ahogy erejéből futotta.Gyerekkoromban Ajkán éltünk, aztán apu átevickélt velünk a Dunántúlon, hogy egy jobb élet reményében Székesfehérváron vállaljon munkát.A kis poros panelunkat,… Tovább »

Sziget – a hely, ahol nem lehet unatkozni

Nem is tudom pontosan, jó 10 éve már, hogy elmentünk a barátnőimmel a Szigetre. Már akkor is valami mágikus életérzésről suttogtak, valami csodáról, ami csak ott születik meg. Én meg tudni akartam, tényleg létezik-e az a csoda. Át akartam élni, megtapasztalni, ha igen.   Felvonatoztunk, sorba álltunk (már az maga hihetetlen élmény volt, soha még… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!