Amikor egy kisbaba megszületik, nem gondolunk a jövőre.
Csak élvezzük a puha bőrét, az illatát. Ringatunk, gügyögünk, bámulunk.
Aztán hipp- hopp elindul, elkezd beszélni, s mire kettőt pislantunk, már önálló gondolatokkal, akarattal rendelkező kis óvodás.
Majd még két újabb pillanat, s máris az iskolakeresés kacskaringójában találod magad nagycsoportos gyerkőcöddel.
Itt tartok most én is – iskolát keresek a lányomnak.
Számomra ez nem egyszerű dolog, nagyon komolyan veszem.
Mint mindig, megpróbálok különböző szempontokat figyelembe venni, a jövőt kicsit előre tervezni.
Nézzük csak, miket is vettem alapul:
Rengeteg ismerősöm szerint túllihegem a választást. Rosszallóan csóválják a fejüket, hümmögnek.
Mindenki azt mondja, írni meg olvasni mindenhol megtanul, és mi sem választhattunk, mégis itt vagyunk – én ezzel nem értek egyet, s bár sokan csóválják a fejüket, én magamra hallgatok.
Azért nem vagyok fanatikus! Nem járom sorra a város összes iskoláját!
Kizártam azokat, amiket gyalog nem érünk el. 4 iskola maradt 5 perces körzetben. Fontos a jövőre nézve, hogy ne legyen túl messze, ne legyünk autóhoz kötve. A páromnak is ez volt az egyik fő kitétele, ne kelljen hajnalban kelni minden reggel, és ne tartson órákig az út.
A szótagoló módszer szerencsére elterjedt, mind a 4 iskolában úgy tanulnak a gyerekek, ez tehát nem zárt ki semmit.
A zenei képzést nagyon jó dolognak tartom, több vizsgálat is bizonyítja, hogy serkenti az agyat, könnyíti a tanulást. Ezen kívül a monotonitást is megtöri. Én is hiszek ezekben, emiatt próbálok ebben az irányban is nézelődni.
A tanítónéni kérdése, amit utoljára hagytam, talán a legfontosabb – s egyben a legnehezebb.
Rettentő fontosnak tartom, hogy a gyerek szeressen iskolába járni.
Hisz a következő évek megterhelőek lesznek, s ha utálja a gyermek az iskolát, az eredményei nem lesznek jók, az évek kínszenvedéssel fognak peregni.
A tanító néni személye kulcsfontosságú.
Ezért elmegyünk a kislányommal nyílt napokra, ahol megismerkedhet a lehetséges tanító néni jelöltekkel. Bízom a gyerek radarjában, belső szemében vagy akárminek nevezzük, és remélem, kiszúrja majd azt a pedagógust, akihez kötődni tud, s aki belevezeti az iskola világába, a betűk, számok, írás, olvasás csodájába.
Nektek mi a véleményetek?
Mi alapján kerestek vagy kerestetek iskolát? Milyen szempontokat vettetek figyelembe?