Az angyalok az állatokra is vigyáznak - riport

A napokban olvastam arról a kis tacskóról, akit a gazdáinak nevezett szemetek zacskóban hajítottak ki a kocsiból, aztán elhajtottak.
Szerencsére egy másik autó megállt és összeszedte a teljesen rémült kis kutyust, egy állatvédő egyesület pedig befogadta.

Akkor tudatosult bennem, milyen jó, hogy léteznek ezek az egyesületek és mennyire kevés figyelmet kapnak.
Azért, hogy ne így legyen, én elkaptam a várpalotai Frakk Állatvédő Egyesület vezetőjét, Juditot, és kicsit kifaggattam a munkájukról.

– Az állatvédő egyesületek NON profit szervezetek . A többségnél 1-2 ember kivételével önkéntesek a tagok, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül szabadidejükben végzik ezt a munkát. – meséli Judit. – Általában kutyákat, cicákat mentenek, de van tengerimalac, nyúl, vadállat, madármentés is.
A kutyások között is van, aki mindenféle kutyát ment, és vannak fajtamentők, akik egy bizonyos tipusú kutyát, vagy annak keverékeit mentik.
A legtöbb egyesületnek van menhelye.

A mi egyesületünk a Frakk Állatvédő Egyesület több mint 10 éve működik. A Várpalota és környéki kutyák, cicák mentésére jött létre.

– Te alapítottad?

– Puspán Ildikó és Puspán Judit alapította az Egyesületet, ők tavaly hagyták abba, én akkor örököltem meg az elnöki posztot.
Mi a lányommal kb. 8 éve csináljuk egyesületi keretek közt. Ideiglenes befogadók is vagyunk persze.

– Ideiglenes befogadók? Mit jelent ez pontosan?

– Nekünk nincs menhelyünk, mi ideiglenes befogadóknál, esetleg partnerszervezetnél tudjuk elhelyezni a mentett állatokat.

– Miből áll a munkátok? Hogyan viszonyulnak hozzátok az emberek?

– Az emberek hozzáállása változó, de egyre többen igénylik a segítségünket.
Akinek tudunk segíteni, vagy tőlünk fogad be állatot, az már támogató magatartású, de egyre többen fogadják el, hogy dolgozunk az állatok érdekében.
Befogjuk a kóbor állatokat, mentünk rossz körülmények közül. Gyakran segítünk úgy is, ha valaki megszorul anyagilag és nem tudja etetni, kezeltetni a kutyáját, macskáját.
Minden állatunk oltva, chipezve van, s mindegyiket ha felnőtt, ivartalanítva, szerződéssel, kapcsolattartással adunk örökbe. Ha megváltozik az élethelyzete a gazdának, vagy nem válik be az állat , visszavesszük. Erre nagy gondot fordítunk, mint ahogy arra is, hogy mindig mi visszük a gazdához az állatot, és megnézzük a helyet, ahová kerül.

Nálunk az önkormányzat is pozitívan áll a munkánkhoz.
Tavaly engem kitüntettek az állatvédelmi munkáért, ami elég ritka, meg kaptunk pénzt ivartalanításra is, amit a város rászoruló embereinek kutyáira, macskáira fordítottunk.

Persze vannak ellenséges emberek is, főleg azok, akik nem jól tartják az állatukat és esetleg fel kell lépnünk velük szemben, vagy nem tudunk rögtön segíteni nekik. De a legtöbb ember szerencsére nem ilyen.

– Miből tartja el magát az egyesület?

– Mint a legtöbb egyesület, az adó 1%- ból tudjuk fedezni a költségeket. Ezek állatorvosi, ill. állateledel számlák. Könyvelő, postafiók bérlés, stb. Tényleg nagy segítség volt, amit az önkormányzattól kaptunk, mert a többi költség – pl. állatok fuvarozása, felszerelés vásárlása, telefon – az már saját zsebből megy.
Ezért örülünk minden támogatásnak, utalásnak, de annak is, ha hoz valaki adományt: kaját, takarókat, kutyaólat.

– Van-e számodra különösen kedves történet?

– Rengeteg van, de elmesélem Bronco történetét.
Őt kb. 2 hónaposan találták az utcán. Nálam élt, majd szerződéssel örökbe fogadta egy fiatalember az egyik közeli faluba. Megbeszéltük hogy épít neki új kutyaólat, mert a régi már roncs volt, megcsinálja a kerítést, merthogy nem kötheti meg. Egyik tagunk arra járt dolgozni, folyamatosan figyelte. Először összedőlt a kutyaól, valahogy nem készült el a másik, aztán egyszer csak megkötötte a kutyát a teraszkorláthoz.
Hiába szóltunk, kértünk, nem történt semmi. Még egy takaró sem volt a 6 hónapos kutya alatt télvíz idején. Ekkor már felszólítottuk, hogy adja vissza a kutyát, mivel nem tartotta be a szerződésben foglaltakat, de persze nem akarta. Nagyon csúnyán beszélt, én meg már aludni sem tudtam az aggodalom miatt.
Később már a telefont sem vette fel, be sem engedett bennünket. A helyi jegyző, és a körzeti megbízott rendőr segítségét kértük. Neki szerencsére felvette a telefont, de a rendőrrel is csúnyán beszélt, aki mérges lett és elsorolta neki, mi mindenért lesz feljelentve. Ekkor odaordította, hogy vigyük azt a “dögöt” ahová akarjuk.
A rendőr megkért egy helyi srácot, aki bemászott a kerítésen, leszedte a láncról és kiadta Broncit.
Ő halálosan boldog volt, mikor leszabadult a láncról, és hazajöhetett velünk.

Komoly csontgyulladást kapott a minusz 15 fokban a betonon fekvéstől, de meggyógyult.
Itt álltunk egy nagy fekete , újból gazdikereső kutyával. Azt tudni kell, a fekete kutyákat valahogy nem akarják az emberek. Nehéz őket örökbe adni.
Mi azt gondoltuk Bronco nálunk marad, mert azt megfogadtam, csak nagyon jó helyre mehet. Vagy egy év múlva a szomszéd utcából megállt a kapunk előtt egy hölgy, Marika, és kutyát szeretett volna. Még be sem jött, mikor az udvaron meglátta Broncot, és közölte: ” Ez az én kutyám” . Magához vette. Egy szép kertben él, nagyon szeretik. Akkor látom, mikor akarom. Eleinte még éjszakánként meglógott, és visszajött játszani a többi kutyával. Most már leszokott róla. Sokat foglalkoznak vele, boldog kutya!

S nekünk az a célunk, hogy a többi állat is megkapja ezt a lehetőséget, a boldog életet.

Bronco