Manapság nagyon divatos lett blogot írni, bloggernek lenni.
Úton-útfélen születnek, gombamódra szaporodnak a blogok, amik aztán ontják a tartalmakat.
Ilyet is, meg olyat is.
Messziről nézve bloggernek lenni gyerekjáték.
Csak csinálni kell egy oldalt, írogatni össze-vissza pár klisét aztán kinyomni a netre és kész. Jöhetnek a rajongók, a befektetők, dőlhet a lé.
Azonban egy jó blog – szerintem – nem ennyiből áll, bloggernek lenni nem olyan egyszerű. Ha valaki szívvel-lélekkel, jól akarja csinálni.
Mert egy jó blogger – megint csak szerintem – nos egy jó blogger eredeti: saját gondolatokat közvetít, saját anyaggal dolgozik, heti sok-sok órát áldozva előkészületekre, ötletgyűjtésre, s aztán a poszt megírására.
Sok-sok munka, sok-sok munkaóra.
Ebből a szempontból vizsgálva bőven akadnak blogok és bloggerek akik nálam kiverik azt a bizonyos biztosítékot. Akiktől nyílik a kisbicskám a kis zsebemben.
Irigységből? Féltékenységből?
Korántsem. Egyszerűen zavarnak. Főképp azért, mert a sok gagyi közt elvész az értékes tartalom. Van is az a mondás az ocsúról meg a búzáról.
Mert vannak ugye a lopós blogok, akik a más sok-sok munkáját magukévá teszik, pár szót átfirkantanak és tarolnak.
Jaj, de jó is, hogy vannak. Mert különben még túl egyszerű és szép lenne az írás…mert nélkülük talán a jó bloggerek írása a sajátjuk maradna, s nem sokszorosított tucatárú…
Rajtuk kívül kedvenceim még a gigagagyik: mondanivaló semmi – kék az ég, zöld a fű, aludtam meg ettem ma – de az egó az egekben. Mert ő eredeti, saját életéről magvasakat ír, hát tessék kéremszépen imádni, ezreknek olvasni…
Menetelnek a nemszeretem listán a lusta bloggerek is. Ők azok, akik jól írnak – évente háromszor – s aztán sopánkodnak, hogy nem olvassa őket senki. Pedig jót írtak (és tényleg)!
Csak nem árt figyelembe venni a mennyiséget is. Mert egy jó blognak frissülnie is illik. Mondjuk hetente.
A lusták méltó ellenfelei a túltermelő posztgyárosok. Ők írnak. Ezt kár tagadni. De minek? Helyesírás pocsék, stílus nemkülönben. Összefüggéstelen mondatok halmazaként dobálják az írásaikat. Arra jók (lennének) hogy miattuk a minőségi munka más bloggereknél kiemelkedőbb lenne, de sajnos az ocsú-búza effekt itt is megfigyelhető, s a jó írás belefullad a káoszba.
És vannak ugye a kitalált történeteket leíró, folytatásos szappanopera-blogok. Amiket én, bevallom, blognak se neveznék. Mert szerintem nem azok.
Na és jönnek még a like-vadászok. Ők egyébként nem csinálják rosszul: jót írnak, s arról, amire épp bukik a nép. Engem mégis zavarnak, s be is vallom, főképp irigységből.
Irigylem, hogy olyan témát írnak, amit “megvesznek”, míg mondjuk én, bár jónak gondolom az írást, épp csak bukdácsolok. De ez az én bajom.
Majd megtanulom elengedni, mert még a végén besárgulok.
Szóval blog van szép számmal. Blogger is, rengeteg. Csak győzze az ember válogatni…
🙂
Nagyon egyetértek.