KissEmese

Én, ha belépek, köszönök. Mert még így tanultam.

A most következő cikk nem az én tollamból származik.  
Lesz benne szó illemről, értékrendekről, szokásról.

Fogadjátok szeretettel az anyukám gondolatait!

,,Értékrend?
Nem tagadom, én a magamét egy kis falu közösségéből hoztam… belém ivódóan, kitörölhetetlenül.
És ebből nem engedek.
Nem azért, mert belém verték, nem azért, mert kötelező… az ok inkább az, így érzem, így látom jónak.

A különböző élethelyzetekhez való viszonyulások helyes módjának.

Egyesek szerint szinte nevetséges módon nem a munkaidőm kezdetekor lépek be a munkahelyemre, nem az utolsó pillanatban futok a busz után… ahogy megboldogult Apám szokta mondani: ” Buszváró van, de váró busz nincs.” Nem kések hát soha.
Ebből következik, hogy igenis zokon veszem, ha engem bármiféle szituációban is megváratnak… nyomós indok persze lehet, kivételt képeznek a mondvacsinált, érzékelhetően kitalált ürügyek, az utólagos “védekezések”.

Vesszőparipám még a köszönés is, illetve annak egyre gyakoribb hiánya és tisztelet nélküli mivolta.


A bárhová is belépő köszön… rosszul gondolom tán? Méltatlan a “háborgásom”, mikor a könyvtárba látogató osztálynyi gimnazista egyöntetű némasággal vonul el előttünk, mintha ott sem lennénk?

Vajon tényleg nekem kell ráköszönnöm az olvasóra, aki ledobja elém a visszahozott könyvet… és csak mondja, mondja a magáét, miközben köszönni elfelejtett?

A példa kiragadott és nem általános, de sajnos egyre gyakrabban előforduló.

Hiánycikk a legyen szíves, morzsákban talán még létezik a köszönöm szépen… egyre hatalmasabb méreteket ölt a kibeszélés, az oktalan rágalmazás… a másokra való újjal mutogatás divat lett… a munkájukat, hivatásukat alázattal végzők fehér hollóként tévelyegnek a lébecolók között.

Én, ha belépek köszönök.

Ha kapok megköszönöm, ha adok, az ő öröme az én örömöm. Hivatásommal igyekszem másokat “szolgálni” Ha valakit megszeretek, az valóban szívből jövő.

Bizalmamért bizalmat, őszinteséget várok cserébe… a padlást megtöltő, be nem váltott ígéretekkel pedig teli a hócipőm.

Fehér holló lennék? Ha néha nehéz is… vállalom…”

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!