Boldog bárki lehet, de néha észre sem vesszük, hogy azok vagyunk.
Valamit mindig kergetünk, valami után mindig vágyakozunk.
Ébredtél- e már úgy, hogy íme egy új nap, új lehetőségek? Eszedbe jutott akár egy pillanatra is, de jó, hogy élek?
Meghallod a madárdalt, örvendsz a napsütésnek, öntöző esőnek, érted- e azt, amit a szél mesél? Vagy mindezeket morgolódva “nyugtázod” éppen aktuális hangulatod szerint?
Elröppen- e a boldogság pillangója akár egy pillanatra is előtted, mikor munkába menet a megszokott arcok visszamosolyognak rád, ismerősként üdvözölnek és jelentősége egyáltalán nincsen, hogy még a nevüket sem tudod?
Megállsz a folyó hídján, hogy megnézd a víz színét… más tájakról vajon mit hozott magával? Rácsodálkozol akár egy pillanatra is?
Bocsánat, el is felejtettem… autóval rohansz már megint.
Igen, tudom, munkába kell menni, de vajon annak tudsz-e örülni, hogy van hova? Vajon tudsz- e boldog lenni, beléd villan- e néha, hogy amit teszel, az mások javát szolgálhatja?
Ha a helyzeted most éppen nehéz is, át tudod érezni mások örömé?
Örülsz- e, hogy egészséges vagy?
Vetted már áldásnak a mindennapot, ami kenyeret adott, vagy csak irigykedni tudsz arra, aki többet kapott?
Nézd csak! Boldogságpillangók!
… és mi örülünk… örülünk, hogy élünk…
Edit posztja